A Hey Joe nevű dalt Jimi Hendrix tette ismertté, de az eredeti szerzőjének Billy Roberts ismerik el. Valószínűleg azonban egy népdal volt az alapmű. A dal egy férfiról szól, aki lelőtte hűtlen feleségét, majd Mexikó felé szökik, útközben találkozik egy komájával, az ő párbeszédükre épül a dal. Talán ennek a számnak van a legtöbb feldolgozása, több száz darab, ezért ebből is több részes sorozat lesz. Mi maygarok büszkék lehetünk magunkra, mert nekünk van a világ legjobb Hey Joe feldolgozása. Na gyerünk Joe veled vagyunk, lássuk a feldolgozásokat.

A Roberts álltal előadott dalt nem találtam, a legkorábbi rögzített előadás a The Leaves felvétele. Ez még garage rock műfajban utazik. Viszonylag gyors ütemű szám, kicsit rock&rollos. Két szereplős ének. 1965-ben jelent meg először kislemezen, következő évben az azonos című albumon. TV felvétel is készült szerencsénkre, amin láthatjuk az 5 bilifrizurás jóllakott napközist, hasonlítanak valakikre...

Az első híresebb verzió a The Byrds száma. 1966-ban jelent meg a Fifth Dimension című albumon. Még ez is tempósabb szám, kicsit psichedelikus. Ugyanaz a részlet ismétlődik végig a zenében, de el lehet benne merülni. Itt viszont ugyanaz énekli már mind két szerepet. Elég rövid.

Tim Rose feldolgozása nagyon fontos szerepet tölt be, ugyanis az ő változatát dolgozta fel Jimi Hendrix. Tim lelassította a dalt, és egy mérges hangvételű balladát csinált belőle. Vissza az alapokhoz címszóval egy folk szerzemény keletkezett, akusztikus gitárral és dobbal. Nagyon tetszik az ének a felétől, ahol belevisz egy kis erőt és érzelmet.

Elérkeztünk a Jimi Hendrix féle változathoz. Ugye ez a leghíresebb mind közül. A The Jimi Hendrix Experience első kislemezén jelent meg először. Az alapja a Tim Rose dal, de elektromos gitárral és basszusgitár és dobkisérettel. A videón Hendrix szájával szólózik a gitáron. Nagyon jó felvétel.

Most ugrok egy kicsit az időben és bemutatom a szerintem legjobb Joe feldolgozást. A Hobo Blues Band követte el. Egyszerűen fantasztikus ez a szám. Megint megjelent a 2 szereplős ének. Hobo alakítja a megfontolt, higgadt havert, míg Deák Bill Gyula szívbemarkolót énekel Joe szerepében. Ez a két páros hatalmas együtt, kevés ilyen produkció van. És az a gitár... Eszméletlen jó szólók vannak benne.
Az alapja ennek is a Jimi Hendrixes változat, de jóval tovább tart, majdnem 10 perces. Hoszabb, kidolgozottabb, magyar nyelvű szöveggel. Jobban átérezzük Joe fájdalmát:

"A pénzemet hagyja, a szívemet adja vissza, ó a szívem!"

És a végén is bizonytalanságban hagynak minket, Joe jövőjéről kapcsolatban. Igazi magyar bluesnóta 1980-ból, a Középeurópai Hobo Blues albumról. Hallgassuk is meg gyorsan, hogy "Lelövöm az asszonyt, megyek, lelövöm őt" 

Visszatérünk kicsit a '60-as évekbe. A The Standells is egy garage rock műfajban dolgozta fel a dalt. Ez nem a Rose/Hendrix féle vonalat követi. Ez is tempósabb, inkább a Leaves féle műre hajaz. Szintén '66-os, a Dirty Water albumról.

A The Music Machine dala is '66-os évjárat, nagyon népszerű volt akkor a dal. Ők is sztem a Rose változatát vették mintául, de merően más megközelítésben. Szintén lassú ballada, de kevésbé haragos, inkább szomorú, a zene erősen basszusközpontú, de a végén beindul a hammondorgona, illetve a dob is felpörög.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.