Ma Morris Albert dalával, a Feelings-el fogunk foglalkozni. És kiderül az is, hogy kapcsolódik ehhez a címben említett rettenetes dögvész.

A dal 1975-ben jelent meg az azonos című albumon. Volt körülötte egy plágium botrány is, ugyanis a melódiáját Loulou Gaste-tól lopták. Amúgy egy szép, lassú, romantikus soft rock szám. 

A feldolgozások sorát a The Offspring dalával nyitom. Az 1998-as Americana lemezen jelent meg, a szövege kicsit módosítva lett, a love át lett írva hate-re, tehát ez a gyűlöletről mint érzelemről szól, így kicsit paródia jelleget vett fel a szám, de szándékosan.
Azért kezdem ezzel a dallal, mert szeritnem jó, másrészt nosztalgikus emlékeket elevenít fel bennem, mikor még serdülőkoromban rongyosrahallgattam ezt az albumot. :) Tetszik benne a lendület és dinamika, ami a legtöbb Offspring számot jellemzi, és ami még a többi punk-rock bandától megkülönbözteti őket, hogy itt azért komolyabb hangszeres tudás is van. A refrén elég fülbemászó lett, könnyen megmarad az ember fejében.

Nina Simone a napokban énekelt a blogomon, most újra eljött. Megint jazz előadást kapunk tőle, de most néha bele is kommentál. Most is nagyon szép előadás, nagyon érzelmesen adja elő, szinte éreznia  fájdalmát, zongorázni is tud, csak a legvégén hamisan énekel, bár az már szerintem egy másik szám. 1976-os felvétel.

A magyar nyelvűek számára morbid dolog a Pestisről énekelni, Sakis Rouvas mégis megtette. Mentségére legyen mondva, hogy görögül van, és a Feelings feldolgozása az Athéniak nyelvén. Maga a dal nállam már súrolja a "nyál" határait, a klip se sokkal különb, jacht tengerpart, kigombolt ingű szépfiú, szerencsére rám is gondoltak és beraktak egy bikinis csajt. A végén mégis hoppon marad, hát így járt.

Aki szeret már fénykorában is öreg énekesnőket egy diványon szenvedni látni, az nézze meg Shirley Bassey videóját. Nem rossz, de azért a James Bond dalokat jobban énekelte.

Erősen beteg kategóriába tartozik a Muppet Show béli feldolgozás. Fogadjátok szeretettel:

A szerintem kissé hatásvadász pop-opera műfajban utazó Il-Divo Feelingse olaszul van, íyg nemtudom, hogy ez valóban Morris Albert feldolgozás-e. Nagyon remélem, hogy az, mert ha valaki lefordítja, és kiderül, hogy tök feleslegesen kellett végighallgatnom kétszer, akkor esküszöm fejenállok. A gitárszóló azért tetszett. A 2004-es Il Divo albumon van rajta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.