Ma egy kicsit hagyjuk, hogy belénkivódjon a kultúra ezért egy klasszikus zenemű lesz a mai bejegyzés tárgya. És ez nem más, mint Muszorgszkij, a nagy orosz zeneszerző, Egy kiállítás képei című zongoraműve. Csak részletek, úgyhogy ne ilyedjetek meg.

Íme az eredeti zongoramű. Moszorgszkijt egy barátja, a festő Viktor Hartmann poszthumusz kiállítása ihlette meg, az ő képeit festi le a zenével.  Egy magasztosabb fanfárszerű bevezetővel indul, a Promenáddal, ez többször is visszatér a műben mindig kicsit átdolgozva, elválasztva egymástól a "képeket". Utánna jön az izgalmas, sejtelmes második tétel, a  Gnóm. Utánna megint a promenád, majd az Ódon várkastély című tétel, és ezzel vége is a részletnek.

Maurice Ravel 1922ben írta át nagyzenekari művé a zongoraversenyt. Hallgassuk is meg a Promenád és Gnóm tételeket. Szerintem ez a mű szinte kiáltott a zenekari átiratért, nem is kell csalódnunk, Ravel nagyon jó munkát végzett. Bátorkodom azt mondani, hogy jobb, mint egy szál zongorán. Sokkal több érzelem, meg feszültség szerepel benne, szinte megjelennek a szemem elött annak a bizonyos kiállításnak a festményei.

A nagy hatású brit progresszív együttes, az Emerson, Lake and Palmer az egész művet feldolgozta és rögzítette is egy élő albumon 1971-ben. Hát igen, három nagyszerű muzsikus kissé elvont stílusát hallhatjuk. Én imádom őket. Majdnem elfelejtettem említeni, hogy szöveget is írtak hozzá, tehát némi ének is van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.