Megint egy régi, de nagyon ismert nótát porolunk le, illetve a feldolgozást is le kell portalanítani, mert az sem tegnap került hanghordozóra. A Tommy James & The Shondells daáról van szó, a Mony, mony-ról. A feldolgozást meg Billy Idol készítette. Persze van futottak még kategória is: Ryan Lambert és az Amazulu. Na meg van nekünk Weird al Yankovic féle paródiánk is!

Az eredeti 1968-ban jelent meg az azonos című albumon. Ahoz képest, hoyg '68, egész lendületes, relatív kemény darab. Nagyon bejön az énekes hangja. Klip is készült. Alacsony kölcségvetésű, egy beállásos, tapsikolós. Tommy mozgása nagyon ottvan,  ugrálókötelezik vagy nemtom, én azt vártam mikor repül el annyira csapkod. Nade nem szólok semmit, mert kb én is így roptam anno sulidiszkóban. Meg ma is így ropnám, mert így a menő. B)

Billy Idol verziója nagyobb sláger lett, mint az eredeti. Jó kis rockos alapot kapott a dal. Hiába érzem kicsit mesterkélnek, kitaláltnak, műanyagnak Idolékat, egyszerűen bírom a zenéjét. Akármelyik számáról is van szó. Valahogy megvan benne az az igazi rock hangulat, ami a többi hasonló popzenészből hiányzik. És az imidzs is akármennyire is erőltetett, valahogy illik hozzá. Mint ahogy Steve Stevens-hez is illik, ez a pörgős figurázós ugrabugra gitározás. Billy hangját meg szeretem. A klip is a tipikus keménykedős vonalat követi koncert közben. Stevens maga a perpetum mobile. Jól látom, hogy a huncut Billy letapizza a vokálos-szintis hölgyet? 1981-ben jelent meg a dal, a Don't Stop albumon jelent meg.

Az Amazulu ska feldolgozást csinált, nem olyan rossz, de szerintem unalmas az alap. Hosszabb verziót találtam, aztúlságosan el van nyújtva, a rövidebb lehet jobb. Kicsit szintipopos a zene, némi reggie szerű hanggal. '87-ben jelent meg kislemezen.

A mai citromdíjjasunk a Kids Incorporated, ami egy ilyen zenés gyerekműsor volt, ugródeszkát nyújtva a sztárcsemetéknek ahhoz, hogy jobbesetben nagyot ugorjanak a sülyesztőbe, rosszabb esetben sztárok legyenek. Például az alábbi videóban elrejtettünk eg y Stacy Fergussont alias Fergiet a Black Eye Peas-ból, megtaláljátok-e. Ámde a mostani főhős Ryan Lambert. Neki jár a 2 év szobafogság ezért az előadásért. Csak tudnám minek imitálja a gitározást, mikor nincs is benne gitár. Legalább valami gitérhangot kevertek volna alá, mert még úgy hiszem a végén, neagyisten még az ének is magnórol megy... Ugrabugra zene, ugrabugra tinik, lufik, szintihangú gitár, mi kell még? Tréfának jó.

Weird Al hozza a szokásos formáját. Viszont klip nincs, némi angol tudás nem árt az optimális élvezeti faktor elérése érdekében. Az 1988-ban megjelent Even Worse lemezéről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.