Még a blog indulásakor volt egy dal, amin meglepődtem, hogy nem az az eredeti, amit én ismertem (na ez ugye a későbbiekben is előfordult párszor:) ) A mai bejegyzésnél is ez a helyzet, ráadásul a zenekarok ugyanazok, a dal címe pedig a Mama weer all crazee now.

Az dalt a Slade zenekar alkotta 1972-ben, a Slayed? című lemezükre. Ilyen aranyos kis bohám, vidám nóta, szerintem szerethető, minden retro buliban megállná a helyét. A srácok a legutóbbi bejegyzés óta nem váltottak stylistot, bűvészcilinder(kell), ezüstruha, holdjárcipő, kertésznaci (vagytrikótkívülremozgalom), van minden ami a divatoláshoz kell. Az ember nem is gondolná, hogy pályafutásuk hajnalán még skinhead bandaként kezdték, némi menedzseri közbenjárás hatására avanzsáltak az egyik legnépszerűbb glam rock csapattá.

 

A Quiet Riot nagyszerű feldolgozást eszközölt '84-ben a Condition Critical albumán. Tettek bele egy kis keménységet, meg egy kis színészkedést és kész is a glam metál. Az egyik kedvenc számom tőlük (a Cum On Feel The Noise mellett). Amit igazán szeretek benne az DuBrow hangja, nagyon illik a dalhoz. Készítettek hozzá egy viszonylag nagyobb költségvetésű klippet, szinészekkel díszlettel. A történet nagyon bonyolult, durva orvosi műhibának köszönhetően (elgurul a beteg) az ápolt a koncerten köt ki, ahol jól felébred a muzzára, innentől természetesen koncertet mutatják. Sokat brainstormingolhattak rajta. Legalább a végén van valami csavar. Viszont amikor az a vasálarc (Iron Maiden hahaha) elkezd énekelni, na az mindent überel.

 

A The Runaways egy női supergroup volt a 70-es években, ahonnét olyan nagy nevek indítotttak sikeres szólópályafutást, mint Lita Ford vagy Joan Jett. Nagyszerű feldolgozás ez is. Az természetes, hogy a lányok már akkor tehetségesek voltak, de nekem nagyon bejön a billentyűs alkalmazása. Tényleg ad neki egy kis rock&roll fílinget, de emelett a dalban van némi vadság is, ami szintén ad egy kis pluszt. 1978-ban jelent meg a And Now... The Runaways lemezen.

 

A Mama's Boys nevű ír heavy metál zenekar egy középszerű verziót készített szintén glam stílusban. Igazából nincs velük baj, tisztes iparosmunka, de semmi különleges sincs benne(talán annyi, hogy néha hallani benne egy billentyűst a háttérben), ezért a középszerű jelző. 1984-ben kislemezen adták ki a nótát. A klipjük viszont nagyon tetszik, főleg a vége

 

Csak félig meddig illik ide, de a System of a Down, azon belül Daron Malakian  elő akarta adni egy 2005-ös koncerten a nótát, de a műveletlen  aucklandi közönség nem ismerte a dalt, (grr) menekülésként belekezdtek a Dire Stairs, Sultans of Swing-jébe, (így majd be tudom ezt szúrni abba a bejegyzésbe is:D )  szerencséjükre azt ismerte a nézősereg, így nekem sem kell menni rendet tenni.

 

Végül egy félamatőr (inkább "lokális ismertségűnek" mondanám az ilyet) csapat egész jól sikerült felvételével zárnám a feldolgozások sorát. Nekem tetszik a The Jents változata. Egyszerű, de látszik rajtuk, hogy élvezik. Jó is az iylen, főleg az ilyen kis bárokban.

A bejegyzés trackback címe:

https://feldolgozasalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr411255474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Angyalod · http://angyalkucko.blog.hu 2009.07.21. 21:39:07

húúú de jók :)
és persze: hajrá csajok :P
süti beállítások módosítása