Te félsz-e a sötétben?
2009.09.02. 02:04
Mindenki ismeri a borzongást, amit vaksötét, az előttünk áló ismeretlen okoz. Ezt az érzést mutatja be nekünk az Iron Maiden, a Fear of the Dark című számában.
Az eredeti remekmű 1992-ben jelent meg a Fear of the Dark albumon. A szokásos Maiden sémát követi, lassú kezdés (a zseniális, feszültségkeltő intrót leszámítva) és a visszalassuló befejezés keretbe foglalja a dalt, közte meg jöhet a dallamos, galloppozós heavy metál a királyoktól. Szövegileg is nagyon eltalált szám, egyszerű, könnyen megmarad a refrén a fejekben. Talán ezért is az egyik legnépszerűbb darabja a Maiden repertoárnak. Nem is szaporítom tovább a szót, úgyis elfogult vagyok. Hallgassuk inkább meg gyorsan:
Muszáj bemutatnom a 2001-es Rock in Rio-s felvételr, szerintem az egyik legjobb élő előadása a dalnak. (ha nem a legjobb)
Kezdjük a földolgozások sorát egy két Maiden feldolgozás albumon szereplő verzióval.
A tavalyi Maiden Heaven lemezen a Fightstar mutatja be nekünk a dalt. Először gyenge verziónak tartottam, főleg az ének pocsék. Viszont érdemes megjegyezni, hogy az énekes-gitáros a régi popbanda, a Busted tagja volt, akkor azt kell mondjam jó felé halad a srác. :)
A második versenyző a 2005-ös Numbers From the Beast albumon szereplő változat. Ezt csupa öreg, tapasztalt róka adja elő, Chuck Billy a Testamentből énekel, Micky Dee a Motörheadből dobol, Craig Goldy (Dio) gitározik, és Ricky Phillips kezeli a basszgitárt. Kicsit trash-es lett a szám, főleg Chuck éneke érzékelteti.
És most az olvasóim egyik kedvenc zenekara, a Van Canto feldolgozása jön. A Hero albumot már kiveséztük hónapokkal ezelőtt, azon szerepel. Az acapella nem egy könnyű műfaj, de a zenekar nagyon ötletesen helyettesíti a hangszereket, és sikerült megtartaniuk a dal pörgősségét.. A csajnak jó hangja van. Damdigidam damrimiminimidamdam.
A metál európai királynője, Doro készített egy albumot, amin a saját számainak szimfónikus zenekaros feldolgozási voltak, ez a Classic Diamonds. Ennek az albumnak a turnéján 2004-ben, a wackeni koncerten hívta meg vendégként Blaze Bayley-t, a ex-Maiden énekest, akivel közösen adták elő a dalt, kizarólag akusztikusan, szimfónikus zenekari kísérettel. Nekem Doro nagy kedvencem, a Blaze-s albumokat is nagyon szeretem, úgyhogy számomra ez egy hibátlan változat. Sikerült megőrizni a lendületességet, Blazenek köszönhetőnek még egy kis erő is van benne.
A következő feldolgozással az az érdekes eset fordult elő, hogy hol a Graveworm-nak tulajdonítják, hol a Cradle of Filth-nek. Persze youtubon a Gravewormnál a kommentekben arról megy a vita, hogy ez Cof, a CoF-nál meg pont fordítva. Én meg döntsem el... Mindenesetre a wikipedia is a Gravewormot írja, és szerintem is az lehet. A válasz talán valahol ott van a Graveworm 2001-es Scourge of Malice albumán. Pár éve mutatta nekem egy ismerősöm, mivel ismerte a Maiden iránti rajongásom, azt hiszej büntetni akart vele. A hörgős részeket egyszerűen nehezemre esik meghallgatni, viszont jó ötlet volt a vonósok alkalmazása az elején, nagyon szép, addig jó is a dal. Később is feltűnnek még a vonósok, illetve kis folkbetét is helyet kapott, ezek a részek jók.
A kolumbiai! metálzenekar, az Ethereal is feldolgozta a művet, ők is hörögnek, ebben is van folkbetét, ami színesíti egy kicsit a zúzást. Viszont a hörgés mellé alkalmaznak egy női énekest, bár nem tökéletes a hangja, azért számomra hallgathatóvá teszi ezt a verziót. A Shroud of Flesh lemezükre rakták fel.
Ha már Scott Lavender kihagyta albumáról a Fear of The Darkot, megcsinálta más zongorára. Igazából a más=sokan mások, de most csak egyet mutatok be:
Találtam elektronikus Fear Of The Darkot, Yahel and Tammy feat. Riko mutatja ki tiszteletét a zenekar előtt, a maga módján, trance műfajban. Elég távol áll a két műfaj egymástól, kiváncsi leszek a többi Maiden fan véleményére. Az eleje nem is olyan rossz, jó hangja van az énekesnőnek, utánna a tuctuc kicsit elveszi a kedvem, de azért vannak benne jó részek is. Nem az én stílusom, de a maga nemében nem olyan rossz.
Hohó, hogy jobban utánnanéztem kiderült, létezik egy "Powerslaves: Electro tribute to the Iron Maiden" album is! 2003-ban jelent meg. Mi a fene. :O
Erről a lemezről következik Stark, Alek & The Replicant változata. Igazából nekem nem tetszik, elég kevés köze van az eredetihez, akkor már inkább a Yahel féle diumdisu.
Anton Maiden mid feldolgozásokat készít Maiden számokból, valhogy nem tudom komolyan venni, remélem nem is kell.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bbking 2009.09.02. 15:18:25
Jó volt a véletlen vagy nem egyezés a B-oldallal, beraktalak az rss reader-embe, most olvashatom vissza a posztokat, ma is kevés gdp termelés lesz.
Angyalod · http://angyalkucko.blog.hu 2009.09.02. 19:00:25
az ex-busted meg monnyon le. végülis csak kicsit kéne kevésbé orrhangjának lenni és tudnia kéne 1.5 oktávnál többet énekelni és akkor nem lenne gáz.. annyira :D
az öreg rókák zeneileg oké, a hang számomra idegen volt ettől a számtól.
van canto no komment.. Lidérc ne idegesíts :D
Doro szuper, ezt már ismertem, nagyon tetszik, egyetértek h jó bele Blaze de mivel szeretem őt is ezért naná h egyetértek.
Graveworm jól indul, túl sok hörgés.
Ethereal jó, túl sok hörgés de a női hanggal nekem spec semmi de semmi bajom, nagyon szép (lenne a hörgés nélkül)
örülök h nem egy elcseszett zongorás verziót tettél be mert van belőle pár ugyi.. :) de ez kifejezetten jó, a gyors rész előtt hallok benne pár nem egészen stimmelést de mivel sose tudtam fülről levenni a dolgokat, minden elismerésem az illetőnek.
Yahel az én stílusom se de el kell ismernem h kellemes a hölgy hangja.
a másik elektro-t ne.
Anton Maiden.. várj kibuggyant belőlem a röhögés :D nincs hangja de gondolom jó hecc :)
