A popcorn széria második része. A szám már akkor hatalmas népszerűségnek örvendett, de igazán híressé a Hot Butter nevű feldolgozásegyüttes tette. (szinte mindenhol nekik köszönik meg a számot...) Ők egy picit talán pattongósabbra fogták a hangzást, ami jobban emlékeztetett a popcornkészítő hangjára. Valószínűleg ez lehetett a sikerük titka.

Az együttes szintén a szintipop műfaját erősíti és ahogy elnézem az életművüket, még párszor lesz róluk itt szó. ;-D De hallgassátok meg magatoknak a számot.

Mellesleg ez is 1972ben készült, de jobb ha külön tárgyaljuk.

Crazy Frog. Egyszerűen gyűlölöm. Mert attól még nem lesz valami még csak egy tanyasi remix sem, hogy valaki békahangot torzít alá. Gyakorlatilag az a böte kis animáció vitte el a hátán, ami a 2000-es évek elején volt menő (bár még ma is akad pár túlélő)...

Gwen Stefani alámondása narrálása feldolgozása. Juj. Ez a csaj komolyan gondolja magát?

A végére pedig egy gyakorlatilag nulla extrát adó verziót mutatnék, amin igazából csak röhögni lehet. Az elóadó egy bizonyos Marsheaux, akiről megint nem hallottam semmi soha. Ez a videóklip nagyon, de nagyon gáz. De legalább nem énekel, amit pozitívumként is felfoghatunk...

Ma a kortárs popzene jelentősebb feldolgozásait láthattuk. Katasztrofális verziókon kívül nem sokat kaptunk a pénzünkért. Holnap hátha jobb lesz. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.