Őrület!

2009.09.23. 23:00

A mai feldolgozás adagot a Mad World című számmal igyekszem kielégíteni a Tears for Fears-től 1982-ből. Lapozzatok a tutiságért!

Az együttes egy brit szintipop (később rock) együttes, aminek a születését régészek a '80as évekre becsülik, de még ma is aktívak. Roland Orzabal és Curt Smith alkották/alkotják a duó 2, azaz kettő tagját. Ezt a számot Curt énekelte és tette híressé.

Maga a dal szövege elmondásuk szerint csak "véletlenülszerű képek egyvelege" vagy "egy iskolás rálátása az őrült világra". A hangja nagyon tetszik, igazán kellemes és a hangzás tényleg azt a hamisítatlan '80as évek életérzést adja vissza. Talán még sehol sem éreztem ilyen erősnek ezt. Na, de azért nem minden ilyen szép. Sajnos vannak élő koncertes felvételek a korból, amik mindig jobban rám tudnak ijeszteni, mint a legfélelmetesebb horrorfilmek. Ezt 1982-ben vették fel.

Egy másik koncert, de ez már 2006ból, nagyzenekarral és kórussal. Nem olyan a kórustagok kinézete azzal a kihangosítóval, mint valami telefonközpontosnak? :D

Sajnos megint az a szomorú helyzet van, hogy egy feldolgozás ellopta ennek a generációnak a figyelmét a számról, és a 2000-es években egy másik előadó, Gary Jules nevéhez kapcsolják a számot.

Ettől mindenki el van/volt szállva, de miért is? Az előadása abszolút nem érdekes, nem énekel tisztán és összességében olyan, mint egy öregember, aki épp összesz*rni készül magát. A végén azzal a beállással pedig ezt kihangsúlyozza. Oké, lassan adja elő a számot, meg zongora húúúúúúú, de nem kellett volna akkora port kavarnia. De hát ilyen a pop-ipar, rosszabb előadókból is csináltak már sztárt...

A Donnie Darko című filmhez írta ezt megbocsájthatatlan verziót (az eredetihez képest), de valahogy ott nem hagyott akkora nyomot az emberekben, de a sok hülye (köztük a wikipedia is) azt említi fontosabbnak.

Pedig ami nagyobbat dobott Jules feldolgozásán, az egyértelműen az X-box reklám volt a Gears of War nevű játékhoz (A Háború Fogaskerekei). Maga az intró piszok jól volt összerakva: ez a lassú kis szám egy reménytelen, szánalmas küzdelem képeit vetíti az ember fejébe, aminek kb pont az ellenkezője lesz igaz játék folyamán (épp hogy TE fogsz gázolni a gonoszok beleiben, nem ők a tiéitekben). Sokan agyf*szt kaptak, amint meghalották  a dalt a reklámban, és mindenképpen tudni akartak az előadóról. Talán ez volt a karrierjének a csúcspontja. Remélem legalábbis.

És mivel ez egy őrült világ, az emberek nem azt tették volna, ami logikusabb lett volna, vagyis eszükbe jutott volna erről az eredeti és azt dolgozni fel. Inkább körbetáncolták örömükben ezt a verziót és még több unalmas/lassú/szomorú számot kezdtek el kitermelni a népeknek. Talán ezért is jobb sokkal az eredeti, mert az nem követte el azt a hibát, hogy lassúra fogja a számot, kiölve belőle minden fantáziát. A listánkat kezdjük -az illemnek megfelelően- a hölgyekkel.

Sara Hickman, amerikai énekes/zeneszerző verziója. Gyerekes módon megörültem az effekteknek a legelején, hogy hátha valami látványosat kapok mellé a vizuális létsíkon az egész klip folyamán, de végül beállt a videó menete a hölgy szájmozgásának a figyelésére. Nem baj, legalább jobb, mint Jules verziója.

Alex Parx verziója. A videót hozzá egy iskolás csoport készítette, akik a gyerek-vonalat vették ki a dalszöveből. De szerintem ha a szöveg írója sem vette komolyan a szöveget és csak random képek egyvelegének nevezte, akkor már elég égő egy klipet forgatni hozzá. Jules-é legalább nem erőltette ezt a vonalat.

Kristine Sa verziója. Na, ez a nő tud! Jules megpróbált egy sírós számot írni, de igazából bele sem gondolt, hogy sírósan énekelje el. Ez a lány azonban így tett és nagyon jól csinálja. Tényleg, mintha bármelyik pillanatban összetörne szegény. Imádom! A hölgy mellesleg egy nagyon aranyos, youtube-ra termelő amatőr énekes. Ha van egy pár percetek szabadon, nézzétek meg magatoknak.

Az izraeli énekes/színésznő Melanie Peres nagyon, nagyon, de nagyon lassú verziója. Váó, sikerült lassabbá tennie, mint Jules, ami nem kis teljesítmény. A klip a Lost Islands című filmből van (szintén izraeli).

Ez a vezió egyszerűen rideg. Fogták a Jules féle borzadályt és azt gyorsították fel és jazz-esítették át, ahelyett, hogy az eredetihez hasonlóvá próbálták volna tenni. Jobban jártak volna szerintem. Az előadó a Shannon Butcher Quartet (SBQ).

Nem tudom, hogy a lányokhoz csapjam-e, vagy csak hozzájuk közeliként említsem a kegyetlenül ratyi Adam Lambert-et. A fickó valami megasztár döntős/nyertes volt Amerikában (többnyire a nem nyertesek többre viszik, mint akikért otthon szurkol pár agyatlan hülye). De legalább (ha nem néztek a videóra) egy viszonylag kellemesebb feldolgozást hozott ki belőle.

Nicola Sirkis a francia new wave alternatív hullámának a képviselője. A srác nagggggggyon elvont, ami menőbb, mint azt bárki el merné képzelni. Itt az ő kis dalocskája is 1992-ből. Igen, Jules-é előttről, de az értéke talán még lejjebb van. Talán belőve jobban szól...

 

 

Ken Tizzard, basszusgitáros és énekes verziója. Az eredeti után a személyes kedvencem.

IDE kattintva letölthető és meghallgatható. Sajnos egy videómegsoztóra sincs feltöltve. Ha valaki kedvet kap hozzá, legyen olyan szíves feltölteni pl a youtube-ra. Előre is köszönjük (nekem most nem volt erre időm).

 

 

The Red Paintings art-rock változata. Ez a verzió egyszerűen jó. Nem kiemelkedő, egyszerűen csak élvezetes, kellemes és jó hallgatni. De a világot nem fogja megváltani szerintem.

Az amerikai Dresden Dolls nevű dark-kabaré duóval adja elő a The Red Paintings. Hát, remélem ez csak egy sötét és rossz vicc volt...

Na, végre! Meneküljünk a zúzdába, mielőtt még elaludnánk.

Az első keménygyerekek az Evergreen Terrace nevet viselik. Ilyen metálkóros zenét játszanak szegények. Majd legközelebb elmennek az összes gyógypedagógiai foglalkozásra és akkor talán valami értékelhetőbbet is összedobnak.

A Die Toten Hosen nevű német punk-rock banda sem hagyta ki a számot. Állítólag jó szokása az együttesnek, hogy a koncerteken sűrűn dolgoznak fel számokat, hogy ne csak a megszokott számokat játszák.

A svéd Zonaria nevű együttes, akik "blackened death metal"-t, azaz fekete black metált játszanak. Váó, süllyedjünk egyre mélyebben a szarba. Kapjon minden együttes külön műfajt...

A Wise Guys nevű formáció acapella feldolgozása.

A Gregorian Monks (Gregorián Szerzetesek) feldolgozása.

Az "Ezmiez????" kategóriát kihívó híján Jan Wayne remixe nyeri. Olyan szinten szar, a klip buta és idegesítő, hogy neki kellet nyernie. Értékelhető elektromos változatokat most nem nagyon találtam. Lehet jobb is így...

Összegezve, ez egy nagyon kellemes és örökzöld szám volt addig, amíg az a szemét Jules nem lépett a színre, elrontva ezzel az egészet. Terjesszétek az igét és csak azért is hallgassátok a T-f-F verziót.

A bejegyzés trackback címe:

https://feldolgozasalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr531402481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása