Üdv a fekete parádén!
2009.11.24. 08:00
A My Chemical Romance, mainstream emobanda slágere, a Welcome To The Black Parade után nyomozgattam. A tovább után csemegézhettek. (megéri, nem kell félni)
Nem arról van szó, hogy annyiradenagyonhogyhúúúúúú szeretnénk az emo stílust, hiszen (és nekem csak ez számít) zeneileg többnyire a béka rücskös valaga alatt vannak ezen műfaj előadóinak az alkotásai. Ez alól a MCR sem kivétel, az életművük többi darabja - és szerintem a jövőben elkészülő számaik is, bár történhet még egy ilyen csoda - is ugyanolyan gagyi, legfeljebb tapasztalatlan (öhm, zeneileg) tinilányok igényeinek megfelelő szemét.
De ezzel az egy számmal nagyon beletrafáltak. Mind a hangszerelés, az előadás tökéletes; a dallam könnyen megjegyezhető, de mégsem egyszerű, üres kis semmi (mint általában az emo vackok szoktak lenni) és kellőképpen erőteljes, hogy meg tudja győzni a legfeljebb ezt értékelőket is.
Annyi bajom van csak vele, hogy nem bírok ránézni se ezekre a kis... ö... lázadó fiatalokra. Ezért ide csak a lemezen fellehető változatot teszem ki. De ha valakit érdekelne a videoklip, vagy egy koncertfelvétel, az is ki tudja szolgálni magát...
Az együttes (különösen ez a számuk), kapott hideget (főleg az internet legsötétebb bugyraiban), meleget a kritikusoktól és a zenebuziktól; szeretetet, undort, nemtörődést a közönségtől, de furcsa, hogy a hírnevéhez képest kevés feldolgozása született. Mármint úgy feldolgozás, hogy legalább profi, esetleg ismert előadók feldolgozása. De szerencsére az amatőr zenészek is próbálkoztak és sokszor egész szép dolgokat hoztak össze az adott dallamból.
A State of September névre keresztelt tizenévesekből álló csapatocska előadása. Nem valami nagy szám, de azon elmosolyodtam, amikor mondja az énekes, hogy "Amikor még kisfiú voltam..." közben még mindig kisfiú. :D
Hmm, milyen hamar elérkeztünk az instrumentális szekcióhoz... Enniyre nem volt kedve egy normálisabban teljesítő énekesnek sem feldolgozni a számot??? Fura... Na, mindegy, itt a Vitamin String Quartet (vonósnégyes) feldolgozása.
A karakteres zongoraszólam ihletgette meg ezt a lyúzert, hogy elkészítse az ő változatát. Bejövős.
Vicces ez a fúvószenekari feldolgozás. Aki figyelt a szövegre, emlékezhet, hogy a haldokló srác a vég előtt pont egy régi emlékére gondolt, amikor az apja elvitte egy ilyen előadására. Nos, itt most jogosan örülhetnek MCR-ék. :D
(azért kár, hogy nincs meg a teljes felvétel...)
Végül egy paródia a MadTV-től (asszem ez valami TV műsor a Fox-on). A számot csak eszköznek használták fel egy botrány kiparodizálására. Maga a botrány ITT érhető el, Michael Richards nyílvános bocsánatkérése pedig ITT, ha esetleg érdekelne valakit. A dalszövegre nem árt figyelni, anélkül nem ér sokat.
Értitek, fe-ke-te parádé. Ha, ha.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
