Ma az ördöggel cimborálunk.

2010.01.11. 20:00

Bizony. A Rolling Stones egyik legjobb száma, a Sympathy For The Devil következik. És persze feldolgozásai. A dal a világ gonoszságát mutatja be az ördög szemszögéből, és még az elbeszélő személyét is találgatnunk, nem mint ha a cím és (én az előbb) nem árulná el. Tovább után merüljünk a pokol bugyraiba, lássuk milyen feldolgozási vannak ennek az ördögi számnak.

Az eredeti nóta nem mai gyerek, 1968-ban jelent meg a Beggars Banquet albumon. 4 dolog van, ami miatt imádom. Az egyik a karneváli vagy nem is tudom milyen hangulatú háttérzene. Aztán ott van még Mick Jagger szenvedélyes előadása, a végén lévő kappan sikítozós rész, és Keith Richards elemi gitárszólója. Istenem az a hangzás... Zsigerből nyomja, olyan mintha csak úgy hirtelen jutna eszébe mit játsszon, persze előre megírt nóta, de ezt a hangulatot élem át, mikor hallgatom. Tessék hallgatni, itt az albumverzió:

 

 

Egy koncert a 2005-től 2007-ig tartó guinnes rekorder Bigger Bang Tour keretén belül. Bebizonyítják, hogy öreg rocker nem vén rocker, ők azok, akik száz éves korukban is a színpadon fognak állni.

 

A leghíresebb feldolgozást talán a Guns And Roses követte el, az ő verziójuk az Interjú a Vámpírral című film betétdala lett. Ha jól emlékszema  filmre, a végén a csattanónál a kocsiban csendül fel. Slash nagyon nagy gitárszólót nyom benne, nem gondoltam volna, a Sympathy For The Devil szólója ilyen tiszta hangzással is tetszeni fog. 1994-es feldolgozás.

 

A svéd Tiamat doom metál átiratot készített. Annyira nem vagyok vele megelégedve, a hangulata nem fogott meg, de azért érdekes lett ezzel a "suttogós" énekkel és mélyrehangolt zenéjével. A végén lévő háttérének az tetszett. 1999-ben jelent meg a Skeleton Skeletron albumukon.

 

A Bossa and Stones egy feldolgozás album, melyen különböző előadók adnak elő Rolling Stones számokat Bossa Nova műfajban. A stílus a jazz, samba és lounge elegye. Érdekesnek érdekes, de ezt se nekem találták ki. 2007-es album.

 

2005-ben maga Ozzy Osbourne is elkészítette a saját feldolgozását az Under Cover korongjára. Jó kis verzió lenne, ha nem Ozzy énekelne. Nekem csak az a bajom vele, nem igazán vagyok kibékülve az öregkori hangjával. Viszont tetszik, hogy tényleg feldolgozás, elrugaszkodnak az eredetitől.

 

Első női versenyzőnk Natalie Merchant. Ő élőben adta elő 1996-ban, a felvételt '99-ben jelent meg lemezen, a Tigerlily albumának újrakiadásán. Nekem tetszik az ő verziója. Jó hangja van, bár Lucifernek nem tudnám elképzelni. :) A zenében a klasszikus rock vonalon mozognak.

 

Aki nem ismerné a Laibach-ot, egy korszakalkotó szlovén avantgarde művészeti csoport és zenekar, akik behatárolhatatlan stílusú muzsikát játszanak, de az indusztriális jelleg mindenképp megvan.  Persze nagyon nem az én műfajomban alkotnak. A Sympathy for the Devil 7 különböző változatban került fel a dal címét viselő EP-re. Amelyiknek klipjét belinkelem az ilyen industrial, szintipop, 70es évekbeli akciófilm-zene keveréke. Hát eléggé bizarrul hat. Az énekes meg szinte hörög. A klip se semmi. No lessétek is meg gyors:

 

Második női versenyző Jenny Silver egy svéd énekesnő. Nekem szimpatikus volt az erőteljes előadása, ezért fel is kerül a blogra.

 

Menjünk vissza az időben 1969-be, ugyanis elfelejtettem bemutatni időrendben az első feldolgozót, aki szintén a női tábort erősíti. A Reviewing the Situation albumán énekli a dalt Sandie Shaw.

 

Itt fél percig bele lehet hallgatni a The Electric Hellfire Club indusztriál jellegű elgondolásába, nem épp hétköznapi ez sem, nekem elég volt a fél perc ízelítő.

 

Na amikor azt hiszem nem érhet nagy meglepetés, akkor jön egy olyan feldolgozás, ami felborítja ez irányú tézisemet. A Blood, Sweat & Tears jazz változata egy igazi kincs. Symphony For the Devil címen adták ki a 3. albumukon 1970-ben. Valóban egy szimfóniát hoztak létre, nagyon ügyesen keverik a műfajokat, sose tudod épp mi fog jönni, tele pakolták meglepetésekkel a muzsikát, egyszerűen imádom. És az énekes hangja, úú beleborzongok.

 

A Janes Addiction alternatív rock feldolgozása sem sikerült rosszul. 1987-ben jelent meg a zenekar koncertalbumán.

 

1973-ban énekelte el Brian Ferry. Ő is adott némi pluszt a számhoz, például a végén ez a big band kiséret tetszik, úgyhogy az ő feldolgozását is megdicsérjük. A These Foolish Things lemezén jelent meg, az albumboritón Travolta és Al Pacino keveréke a fazon.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://feldolgozasalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr841664434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Durbints 2010.01.15. 09:34:56

Csodás! Van egy album amin japán srácok rolling stones nyomnak ska-ba Egy kicsit bizarr

Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2010.01.16. 19:58:26

@durrbints: Ez valóban fura lehet, Youtube linket kérünk. ;) Vagy legalább egy album címet.

Durbints 2010.01.18. 13:21:03

@Lidérc: No ez kicsit nehéz lesz.......de igyekszem youtube nem ismeri őket.

Durbints 2010.01.18. 13:59:51

punkskarita.blogspot.com/2008/01/vv-aa-japanese-tribute-to-rolling.html itt megtalálható nyugtató+gumi dominó hozzá a hallgatásához Nekem bejött a zene várom véleményed Üdv

Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2010.01.18. 20:38:53

@durrbints: Sajnos túlterhelt volt a szerver, íyg nem sikerült belehallgatni, pedig kiváncsian várom. :(
Viszont a rakétáscsibés borító mindent visz.
süti beállítások módosítása