Fájdalmak

2010.02.07. 06:00

Vasárnapra egy nagyon szép dalnak jártam utána, ez pedig nem más, mint a Hurt, a Nine Inch Nails-től. Ez egy olyan nóta, amit koncerteken rengetegen játszanak, ám albumon kiadott feldolgozásból kevés van, ám azok annál nívósabbak. Viszont a rengeteg akusztikus gitáros feldolgozás olyan, hogy ha az egyiket hallottad, hallottad mindet... épp ezért ezek számát redukáltam. No nézzük meg kik alakították át érdemben a dalt. Klikk a továbbra!

Az eredeti dal 1994-ben jelent meg a Downward Spiral lemezen. A lemez egy emberről szól, aki elveszti az élete fölötti uralmat, és egyre mélyebbre süllyed a "lefelé tartó spirálban". A dal a lemez utolsó tétele, egyfajta számvetés a főhős életéről a spirál végén.

A zene nagyon tetszik, egyre jobban fokozódik benne a feszültség, míg robbanásszerűen súlyt le ránk a dal végén a "csattanó". Trent Reznor énekstílusa viszont nem jött be, csak a vége felé, mikor kis erőt is visz a hangjába. Nagyon jó klipet készítettek, bár nem gyenge idegzetűeknek való, láthatunk rókát rohadni, meg sok holttestet és egyéb megrázó képsorokat egy kivetítőn, ami előtt Trent egyedül áll, néha beleolvad a háttérképbe, mintha szellemet látnánk.

 

 

A következő feldolgozás szerény véleményem szerint még az eredetinél is jobb. (Igaz a cikk írása közben megszerettem az eredetit, csökkent a kettő közti különbség) Az előadó Johnny Cash, aki 70 évesen énekelte a dalt, nem sokkal a halála előtt. 2002-ben az American IV: The Man Comes Around lemezén jelent meg. Az utolsó munkái egyike, vehetjük aféle számadásnak halál előtt, és épp ez benne az, ami a sikerének titka. Cash a szívéből énekel, ezek az ő érzései, fájdalmai, és az énekével ezálltal a lelkünkbe hatol. Egyszerűen imádom az öregkori hangját. A zene kicsit egyszerűbb, de itt is érezhetően egyre fokozódik a feszültség. Gyönyörű dal. Maga Trent Reznor is azt nyilatkozta egy interjúban a dalról: „Épp most hagyott el a barátnőm, mert ez a dal már nem hozzám tartozik.”

Érdemes még tudni, hogy John Frusciante, a Red Hot Chilli Peppers gitárosa játszik a háttérben az akusztikus gitáron. A dal szövege meg van változtatva, a "I wear this crown of shit" helyett  "I wear this crown of thorns"-t énekel Cash.

A klip is magával ragadó, egyszerre látjuk a megfáradt öregembert és rengeteg archív felvételen az életútját. Az "jelen" képsorokon is vannak utalások az életére, itt van például a törött Columbia Recordsos aranylemez, a kiadó a 80-as években szerződést bontott vele 30 év után, ami nagyon megviselte a zenészt. Végén ahogy lecsukja a zongorát, egy életet zár le. A végén nagyon megfogott az a mozzanat,  ahogy lecsukja azt a tetőt, és végigsimítja a zongorát. Egy nagyszerű művész, akinek a zene volt a mindene. Nyugodjék békében.

 

Szintén tetszett a Fightstar feldolgozása, ők egy modern alternatív rock változattal lepnek meg minket. Igazából nem túl nagy szám, de a temérdek akusztikus feldolgozás mellett kellemes meglepetés volt. A dalt a Radio 1 rock show műsorában adták elő.

 

Az Absurd Minds egy német elektronikus zenei formáció. Az ő verziójuk is elnyerte a tetszésemet. Bár nem tudom miért, az ének nem egy nagy szám, a feszültséget sem érzem benne annyira, a prüntyögéstől sem alélok el, de legalább ez a nóta is változatossá teszi a Hurt feldolgozások sorát. 2006-ban jelent meg a The Cycle EP-jükön.

 

A Gregorian sem hagyhatta ki, 2004-ben a The Dark Side albumán szerepel. Az utóbbi időben nem akadt nekem tetsző feldolgozásuk, de most megtört a jég, a zenéje megfogott. Ezen a linken éritek el.

 

A Feeder egy akusztikus változattal jelentkezik, ami a 2008-ban kiadott Napster Sessions EP-n található. Rossznak nem rossz, de Johnny Cash után ez már nem elég.

 

Peter Murphy előadása is tetszik. Remek mély hangja van az ürgének, nagyon illik a dal hangulatához a stílusa. Koncerteken szokta énekelni, ez egy 2007-es felvétel, meglepően jó minőségű.

 

A Sevendust is egy unplugged előadást tart nekünk. Az akusztikus verziók közül ez tetszett a legjobban. A Southside Double-Wide: Acoustic Live koncert albumukon jelent meg 2004-ben.

 

Sajnos a Breaking Benjamin is csak koncerteken játssza, és csak piszok rossz minőségű felvételre akadtam. Kiadhatnák albumon is, mert amúgy elég jónak tűnik.

 

Aaron Lewis a Staindből is játsza a dalt akusztikus koncertjein. Sajna nem nagy szám, ha nem lenne híres zenész fel se raktam volna.

 

És most ismerkedjünk meg a mezőny első női versenyzőjével! (lesz még) Sheryl Crow egy Johnny Cash emlékműsorban adta elő az ő verzióját. Nagyon szépen énekel, viszont itt sem sikerült annyira a hangulat fokozódása, pedig zeneileg próbálják fokozni a vége felé, több hangszer is "beleszól", de nem sikerül a feszültség keltés. Azért nem rossz.

 

Az Anathema rock feldolgozása következik, sajnos ők is csak koncerteken játsszák, pedig ez is megérne egy kiadást. Még gitárszóló is van benne. :)

 

Tori Amos előbb beindítja a piszkos fantánziánkat (vagy nemtudom mi mást csinál az elején) utána egy rövid részletet énekel a Hurtből, de azt nagyon szépen. A poszt szempontjából csak az első perc érdekes.

 

Szintén egy jó hangú akusztikus gitáros előadó, Jeff Martin személyében. Bejövős.

 

A mélyhangú, Dresden Dolls énekesnő, Amanda Palmer a saját stílusára formálta a dalt. Kicsit alternatív, kicsit kabaré, kicsit musical. A végén egy kis érzelmet, erőt visz az énekbe, bár itt meg a zene lehetne feszültségkeltőbb, de ezenfelül nincs panasz a zenét szolgáltató Boston Popsra sem.

 

Végül egy báb, a Sad Kermit énekli nekünk a dalt, a figura a Muppet showból ismert Kermit a béka paródiája, annak lecsúszott változata. Csak érdekességként rakom be.

A bejegyzés trackback címe:

https://feldolgozasalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr151735494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása