A srácok, akik szórakoznak Lady Gagával
2010.06.01. 02:42
Lehet szeretni, nem szeretni, de el kell ismerni, napjaink meghatározó popsztárja Lady Gaga. Nem elég, hogy a zenetévék, rádiók, és bulvársajtó naponta tonna szám zúdítja felénk munkásságát, még a mi kicsi blogunkba is betör. Bizonyám! Ugyanis a Just Dance dalát feldolgozta a magyar Falcongate zenekar, egy metalcore formáció, illetve két szemtelenül fiatal külföldi banda.
Lady Gaga nótája 2008-ban jelent meg, a The Fame lemezén. Tehát elég friss, legalábbis a többi "alapműhöz" képest, ami a blogon szerepel. Most számomra eléggé idegen területen mozgok, de ha objektíven vizsgálom Lady Gaga zenéjét, érdekes, más, mint a többi popelőadó, akiket ismerek. Az még nem újdonság, hogy főleg elektronikus zenei alapot használ, és sokat merít az elektronikus műfajokból, de a dalok folytonosságát mindig megszakítja egy szerintem eléggé "alternatív" betéttel, ami kötelező nála, ezáltal kiismerhető, pedig szerintem pont az ellenkezőjét akarná elérni. Ha szubjektíven nézem, pont ezek a kizökkentő betétek azok, amik a legjobban irritálnak a zenéjében, attól függetlenül, hogy tényleg érdekesnek tartom. Most, hogy fogadatlan prókátorként kielemeztem a Legnépszerűbb Lóarcú Énekesnőt Ever, hallgassuk meg a szóban forgó dalt. klip is készült hozzá, amiben Lady Gaga egy elég lapos házibuliban vesz részt.
A magyar Falcongate 2009-ben dolgozta fel a dalt. Ők hardcore punk műfajban utaznak. Elég jó a hangzás, akár egy külföldi banda is lehetne, remélem nemzetközileg is felfigyelnek rájuk. Igazából ez nem kimondottam az én műfajom, viszont ami tetszik, hogy Gaga alternatív betétjéhez hasonlóan, ők is egy hasonló szakaszt helyeztek a végére.
A The Suit nevű hardcore-metalcore zenekar alkotása nekem kifejezetten tetszik. Annak ellenére, hogy leüvöltik, hörgik-börgik az ember fejét. Energikus, lendületes nóta, néha egész zúzós részekkel. A közepén az a rövid tapsolós rész nagyon király ötlet. Amit hiányolok, az a "Gaga betét" (ezentúl így hívom, helyette egész belassul a zene, sátáni, mintha valami black metál alkotást hallgatnánk.
A műfaj marad metalcore, viszont a szinte még gyerekekből álló Surrender the Dance Floor adja elő. A néha belekevert popzenei szintetizátor elemek, illetve az egyik énekes tinihangja nagyon jó kontrasztot nyújt a zúzós, hörgős metálhoz. Emiatt tetszett meg.
Viszont találtam egy rockverziót, aminél még a Lady Gagát is szívesebben hallgatnám. A Disco Curtis követte el. Az, hogy zeneileg kommersz, 14 éveseknek szóló rock, még nem is lenne akkora baj, engem irritál a tiniénekhang, de az énekessrác még autotune-t is használ, amitől borzalmas lesz az ének.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Valdislav 2010.06.01. 08:51:06
