Kezdjük a hétfőt a Led Zeppelinnel és a Communication Breakdown című számukkal.

A Led Zeppelin dala az első albumukon jelent meg az 1969-es "Led Zeppelin"-en. Zeppelinék egyik alapműve, hallgassuk is meg gyorsan: 

 

Az Iron Maiden feldolgozása Bring Your Daughter... to the Slaughter kislemezen jelent meg 1990-ben. Sajnos a fiúk nem nagyon tettek hozzá semmit az eredeti műhöz, de sajnos most a többi feldolgozásra is érvényes ez a megállapítás. Ezt a feldolgozást szeretem a Maidentől legkevésbé.

 

Aztán itt van nekünk a madárfészekhajú Wolfmother 2006-os feldolgozása. A videón a nézök között ott van Iommy mester, felmehetett volna kicsit a színpadra besegíteni... 

 

A következő egy Soundgarden koncertfelvétel. 

 

És végül érdekességképp egy női Led Zeppelin Tribute zenekar, az MZ LED, a férfiak nagy örömére: 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://feldolgozasalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr82872799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kabala 2009.01.13. 00:51:32

nahát épp egy feldolgozás-blogot akartam csinálni csak gondoltam körülnézek előtte hátha valaki már beelőzött :D

jó a cucc nagyon, van pár dolog amit most asszem újra elő fogok venni mert rég hallgattam és most eszembe juttattad, köszi :)

a Van Canto meg a Hurra Torpedo pedig megy a kedvencek közé :D

u.i: ha már feldolgozás meg soksok Iron Maiden (jelzem nagyon helyes hozzáállás) akkor:
www.youtube.com/watch?v=tXbtY3G_zg4 ;)

Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2009.01.13. 23:09:37

Örülök, hogy a majdnem konkurenciának is tetszik. :D
Remélem fogsz még erre kószálni. Ha van valami jó ötleted, esetleg kívánság, akkor az ötletkosár topikban gyűjtöm őket, oda kell megírni. Előbb-utóbb az összes Maiden földolgozás föl fog kerülni, de nem akarom egyszerre, legyen ám hosszúéletű a blog...