Ebben a bejegyzésben most 2 zeneszámot is feldolgozunk. E két dalban a közös a feldolgozást elkövető zenekar, a Limp Bizkit. Az első dal a The Who melankólikus száma a Behind Blue Eyes, a második pedig a Mission: Impossible filmzenéje.

A Behind Blue Eyes az 1971-es Who's Next albumon jelent meg. Aki ne ismerné az együttest, annak elárulom, hogy például a helyszínelős sorozatok főcímdalait is Who számok alkotják, illetve már hallottam felcsendülni 1-1 Who dalt már más sorozatban is.

A szám fele lassú búskomor, majd a végén jön egy kis gitározós ugrabugra. Ebben a videoban Pete Townshend (gitár) eléggé visszafogja magát, pedig a színpadi mozgásáról, figuráiról minimum emlékművet kéne emelni. De azért akad itt is egykis ugrabugra, laza mikrofon lengetés, de összességében ez egy melankólikus szám, ne feledjük. ;)

 A feldolgozás a Limp Bizkit, Results May Vary albumán jelent meg. A Gothika című filmhez készült, a számért cserébe Fred Durst jól lesmárolhatja a klippben Halle Berryt. A video végén huncutság után helyet cserélnek, és Fred jól bezárja Berry kisasszonyt valami üvegfalú cellába. Gondolom azért, hogy ezzel meggátolja a Macskanő folytatásának forgatását. Végülis jót cselekszik az emberiséggel. Bevallom engem, ez a feldolgozás nem hatott meg. Nempörög fel a végén, úgy mint az eredeti, marad végig a lassú tempó, ami nem is lenne baj, de valahogy itt nekem egy kicsit unalmas. Csak egyszer zökken ki a ritmusból, ekkor ilyen mixelős rész következik, ami aztán véleméynem szerint végképp nem hiányzott. A Limp Bizkithez inkább a reppelős, ordibálós zúzós ugrabugra stílus illik. Nade annyira nem rossz ez a szám se, mindenképp a blogon a helye.

A következő szám egybeforrt a mozival, mondhatni a védjegyévé vált, a filmről a zenéje jut eszembe, a zenéjéről meg a film. :) Úgygondolom, érdemes önmagában is meghallgatni, mert sok apró részlet jön elő, amit a film közben, mivel nem a zenére koncentrálunk, nem veszünk észre. Az ilyen prüntyögéseket szeretjük.

A feldolgozás a film folytatásához készült. Ha az elébb egy kicsit megfeddtem Limp Bizkitéket, most meg kell dicsérnem őket, ugyanis ez a szám nagyon jól sikerült. Ugyan a zene nemtúl bonyolult, ritmust követő gitár, és az eredeti szám dallamának utánzata, de az egyszerű és nagyszerű elv érvényesül. Mikor föntebb említettem a zúzós ugrabugrát, akkor ilyesmire gondoltam. De a dalnál is jobban tetszik a klipp, egy gyorséttermi titkosügynök csapdát láthatunk Limp Bizkit módra izgalmakkal, poénokkal, a szakállas pincérkisasszony hatalmas ötlet. :) Csak azt nem tudom, mit csinál a szájával a végén az ürge, aki elkapja a táskából kirepülő floppyt, amin a DOS 6.0 kalózverziója van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.