Kop, kop - első rész
2009.02.19. 20:21
A mostani bejegyzés tárgyához szintén rengeteg feldolgozás készült (több, mint 130 híresebb előadás!!), ezért úgy döntöttem, több részletben fogom közölni őket, persze a telejsség igénye nélkül. A dal a Knockin' on Heaven's Door és eredetileg Bob Dylan szerzeménye.
A dal 1973-ban indult hódító útjára, a Pat Garrett & Billy the Kid című filmhez készült. igazi klasszikus, bár elég rövid.
A lassú kezű Eric Clapton feldolgozta a számot. Bluesosabb lett, bár a ritmusa engem kicsit a reggiere emlékeztet. Persze belekerült egy nagyon kellemes kis gitárszóló is, meg a hangszerek listája is kibővült. Jó a háttérben az a Hammond. Kétszer hoszzabb is lett a nóta, mint az eredeti. 1975-ben jelent meg kislemezen.
A kedvenc verzióm mindenképpen a Guns and Roses Heaven's Doorja. Ezt ismertem leghamarabb. És valóban, talán a legszélesebb körben elterjedt változatról van szó. Ez már hard rock ballada. Axl hangja itt nagyon tetszik, bírom, mikor hej-hejezik. Slash szólói meg fantasztikusak, a videón még látványosak is. A Use Your Illusion II lemezen meg is jelent 1991-ben.
Warren Zevon visszatért a gyökerekhez, már ami az alapot illeti, de a szám kibővült egy elektromos gitárral, ami a végén teljesen átveszi a főszerepet. Nagyon bejövős szóló. A sors iróniája, hogy két héttel a dal kiadása után meghalt. RIP! A 2003-as The Wind albumáról.
A tinipunk (de nevezzük inkább popnak;) ) ifjú titán hercegnője, Avril Lavigne is jól eladható, lassú, akusztikus verziót készített. A dal egy háborúellenes válogatásalbumra készült, ez egy kicsit javít azért a megitélésén. Megjelent még Avril, Nobodys home kislemezén. A klip egy kicsit demagóg, de azért a mondanivalója szép. Viszont arra ügyelhettek volna, hogy Avril ne úgy gubbaszzon a keverőpulton, mint akinek szorulása van.
Bruce Springsteen, Wolfgang Niedecken és a Leopardfellband nagyszerű előadását láthagyjuk az alábbiakban. Itt is szerepet kap a Hammond, aminek külön örülök. Többszereplős ének is nagy ötlet, a billentyűsön kívül mindenki énekel egy-egy versszakot. 1995-ös felvétel.
Bon Jovi is az akusztikus vonalat képviselteti a feldolgozásával. Az elején beleszövegel, ejnye, azt nem kellett volna, amúgy egész kellemes kis dal lett. Jó a hangja Jovinak nagyon.
Mark Knopfler gitározik és Ted Christopher énekel a következő feldolgozásban. Egyszerűen hátast dobtam, mikor meghallottam. Ez az ének, és ez a gitáár. Ha sokat hallgatom, még elveszi a legjobb Heavens Door verzió címet Gunséktól. Nem is mondok róla többet, hallgassátok!
Kezdem megkedvelni ezt a Wyclef Jean-t, múltkor a Wish you where here-t dolgozta fel, most ezt. Megint különleges a karakteres néger hang miatt. A ritmus azért megmaradt hip-hopnak, de az ének egész jó. A 2007-es Ghosts of Cité Soleil című filmhez készült.
A Dolly Parton és az afrikai énekkar, a Ladysmith Black Mambazo közös feldolgozást készített. A zene a reggiere hajaz, a Mambazo kórusa illik is a képbe, de szerintem Parton hangja nagyon kilóg. A countrey énekesnő maradhatott volna a műfajánál, nem ehhez való. Miatta nem vagyok kibékülve a számmal. A klipben meg ennyi jóllakott napközist még nem láttam. Aranyosak. A naptáncukba én is beálltam volna, akkora koreográfia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
r1pp3r.j4ck · http://csakmegverlek.wordpress.com 2009.02.20. 00:44:39
csak az eredetit, a Gunsosat (amit sokáig eredetinek hittem & imádom), az Avrilt és Jovit hallgattam meg. Jovinak szerintem a saját számai jobbak, Avril-féle feldolgozás elég jó volt, első kettőt pedig ismertem.
Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2009.02.20. 00:47:15
Nem tudom, nekem az Avril olyan kommersz volt.