Ma délelött eszembejutott egy dallam, ami egy régen hallott számból származott. Kis keresgéléssel rá is találtam a dalra, aminek szerencsére rengeteg feldolgozása is akad, úgyhogy a mai bejegyzés erről a dalról,a Blondie zenekar Call Me című slágeréről szól. A dal a new wave egyik nagy sikere volt, a rock és pop határán mozog, így feldolgozták rock és pop stílusban is.

A dal az Amerkai Gigolo című filmhez készült. Eredetileg más kapta a felkérést a film betétdalának megírásához, de nem vállalta, így került a képbe Debbie Harry és az ő zenekara a Blondie. 1980-ban jelent meg a film zenéjeként és kislemezen is. Nagyon jó kis egyszerű gitártémája van, és bírom benne az erőt, ahogy a refrént énekli. Klip is készült belőle, meglepő módon csak pár másodperc van benne a filmből, ami nem is baj. Helyette Debbie forgolódik kicsit az ágyon, hátha felhívjuk, meg koncertrészleteket is látunk közben ahol ugrabugrál mindenki. Egy koma homlokára írja a számát, úgyhogy a bátrak hívhatják. Nekem sajnos foglaltat jelzett. :(

Döngölős ikergitáros riffekkel indít az ausztrál Dungeon csapata. Jó kis ikergitáros heavy metált kapunk tőlük. Nem rossz, nem rossz, egyedül az ének nem tetszik benne, az elég gyenguszra sikerült. Az 1996-os Demolution cd-jükre került fel a dal. Tetszik a képen lévő rajzolt gitár, élőben is jól nézne ki, bár lehet játszhatatlanul kényelmetlen lenne.

Nikki Costa változata is egy filmhez készült, a 2001-es Zoolanderhez. A zene az eredeti modern köntösbe bújtatott változata. Más különbség nemsok van. Nikkinek sem rossz a hangja, de mivel sok pluszt nem nyújt, tőllem közepes minősítést kap a feldolgozás.

A 69 Eyes a  Wrap Your Troubles in Dreams aébumára tette fel a saját átdolgozását 1997-ben. Maga a dal gothic metal szerűség. Zúzós, lendületes zenével, mély énekhanggal. az énekes mindig máshogy hörgi/sikítja/énekli/böfögi a refrént. Ez olyan tipúsú szám, ami eléggé a határvonalon egyensúlyoz, ma jó napot fogott ki, most tetszik a változatossága miatt, de máskor ez a sok artilkulálatlan üvöltés lehet nem jönne be.

Térjünk kicsit nyugodtabb vizekre. Tina Arena remek big band feldolgozást készített a dalból. Jó a hangja, a zene is ötletes. A tavalyi, Songs of Love & Loss II albumáról. Sajnos csak linkelve, mert "Embedding disabled by request" :(

A The Dandy Warhols a 2004-es Come on Feel the Dandy Warhols című válogatás albumára pakolta rá a dalt. Megfűszerezték a számot mindenféle space rock szerű effektel. Érdekes lett, bár többet is ki lehetett volna hozni belőle, de így sem rossz.

A No Doubt a Garbage, és a The Distillers nagy ösznépi hejehuja keretén belül közösen adják elő a számot. Sajnos elég gyatra minőség, pedig nem tűnne rossznak. Az a kék kapucnis rendkívül bamba dobos melyik együttesben játszik? Nagyon gyors... :D

Egy fura dolog következik, egy Marylin Manson Tribute zenekar, a Richard Christ, Manson helyett a Call Me-t dolgozta fel 2006ban. Nekem zeneileg sem jön be, csak a szintén space rockos szintiszólót és a kicsit torz hangzást tudom pozitívumként könyvelni. De ami a videóban van az, most lehet megsértek pár Manson rajongót, de valami szánalmas. A többiek is hülyén néznek ki, de az énekes az valami ritka idiótán öltözködik. Az egy dolog, hogy a nemi identitásának meghatározása sem egyszerű és erre még jön az angyal jelmez és holdjáró cipő, de az érthetetlen epizódokból még az sem derül ki, hogy ekkor ő most meleg vagy mivan. Pedig vannak jó rendezői megvalósítások és ötletek is a klipben, kár volt elszúrni. Ötletes például a stáblista, de elég bizarr is egyben.

Regine Velasquez egész jó pop változatot készített. Tetszik a hangja, ahogy olyan kellemes a verzék alatt, majd a refrénnél ő is visz egy kis erőt bele. A 2006-os Covers Vol.2 albumán találjátok.

Franz Ferdinand meglepett engem, nagyon bejön a feldolgozásuk. Lendületes zene, kellemes ének háttérvokállal, még azt is megbocsájtom neki, hogy egyszerű mint a facsipesz. Valahogy megfogott.

Végül, hogy megmaradjon a zenei tolerancia látszata, bemutatok egyet a sok tuctuc verzió közül. Itt éppen Dj Valentine prüntyögteti tele az eredeti dalt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.