Sokan a Soft Cell-nek tulajdonítják a Tainted Love című slágert, ám eredetileg Gloria Jones énekelte és Ed Cobb írta. Rengeteg feldolgozásra számítsatok, úgyhogy uzsonnát készítsetek a monitor elé.

Az eredeti verzió Gloria Jones első kislemezén jelent meg 1964-ben. Akkoriban még tudtak minőségi R&B zenét csinálni. Nagyon kellemes a szám elejétől a végéig, Gloriának is jó a hangja. 

A dalt igazán híressé a Soft Cell szintipop verziója tette. A 80-as évek egyik meghatározó popslágerével állunk szemben, ennek ellenére egyslágeres előadóként tartjuk őket számon, hisz mást nem nagyon raktak le az asztalra a Tainted Love-on kívül. (Legalábbis, ami ilyen sikeres lett.) Nekem tetszik a szám, rá lehet ismerni az eredetire is, összhangban van a prüntyögés az énekkel. Az 1981-es Non-Stop Erotic Cabaret lemezükön jelent meg.
Van hozzá klipp is, melyben csillaglányok jól megzaklatnak egy fiatalembert, aki inkább elmegy otthonról, különben Csillag születik.

A másik híres feldolgozást Marylin Manson követte el. Kifejezetten a '99-es  "Már megint egy dilis amcsi film" - filmzenéjéhez készült, de szerepel a 2001-es Golden Age of Grotesque albumán is bónuszdalként. A dallal az a bajom, hogy szerintem túl populáris lett, túl sok benne az elektronikus elem, keveslem az "elő" részeket. Viszont tetszik a végén a sikítozás, és a refrén is elég vagány lett. Egy egész jó klippet is forgattak hozzá, amivel kapcsolatban csak 2 kérdésem van: 1. Mennyit fizetett Manson a medencés jelenetért? 2. Hol kell fizetni?  

A Coil 1985-ben készített komor, lassú, indusztriális jellegű akármit, nekem hamar az idegeimre ment, főleg az ének miatt. De az egész dal vontatott. Kislemezen jelent meg, aminek a bevételét az Aids elleni közdelemre fordították, ez az egyetlen pozitívum benne. A klipp is éleg komor lett, de segít megérteni a Coil verzióját.

Napjaink egyik népszerű popdívatömörülése, a Pussycat Dolls (amiben vannak 8-an és csak 1 énekel) feldolgozása 2005-ben került a boltok polcaira az első, PCD című albumukon. Könnyen fogyasztható, azénekesnők néha próbálnak villantani valamit a hangjukkal, de nem mindig találják el, hogy hol kéne villantani. de nekem igazán a zenével van bajom, hiányzik belőle valami, ami még Gloria Jonesnál megvolt. 

Ugyanaz mint az előző, csak élőben, Carmen Electra-val kiegészülve. Jéé, nemcsak egy énekel.

Még egy indusztriális jellegű alkotás, a My Ruin alternatív metál együttes 1999-ben megjelenő Speek And Destroy nagylemezére írta. Egy nő énekel, illik a stílushoz a hangja. A dal lassan indul, de a végén már az üvöltözéstől sem riadnak vissza. Nállam a szódával elmegy kategória.

A The Living End lendületes ska punk, rockabilly nótát faragott belőle. Engem pont ezzel az energikusságával, lendületességével fogott meg. '98-ban jelent meg kislemezen.

Igaz, a Van Canto még nem dolgozta fel, de hogy ne maradjatok acapella nélkül, a The Flying Pickets kellemes kis hangszernélküli változatot készített. Nem mai darab, '92-ben jelent meg kislemezen, két évre rá a Warning albumon.

Szintén '92-ben készült a következő alternatív rock verzió, a Inspiral Carpets jóvoltából. A dal még akár jó is lehetne, de szerintem nincs jól össze rakva a szám, néha az ének nem passzol igazán a zenéhez és ez zavar benne. Pedig tetszene. A Ruby Trax című albumon találjátok.

Úgy látszik az indusztriális műfajokra nagy hatást gyakorolt a soft Cell verziója, ugyanis még egy versenyző ebben a műfajban. Az Atrocity szerencsémre ebben a számában az indusztriális metál vonalat követi és szögre akasztja kicsit a death metalt. Számomra monoton, és semmi sem történek benne különösebben. A 1997-ben megjelent werk 80 című korongon szerepel.

Shades Apart sem tököl és a húrokba csap, az ő punk rock verziójuk nagyon tetszik, pedig sablonos, mint a betonelem. 1995-ben rá is mentették a Save It címkéjű albumukra.

1 perces ízelítő a művészpunk Country Teasers változatából. azt hiszem több nem is kell belőle. Akit érdekel, a teljes szám a '98-as Back to future albumukon van rajta.

Az olasz punkzenekar, a Prozac+ is nagyszerű feldolgozást készített. Energikus, dallamos punkzene, női énekkel. A 2002-es Miodo lemezen található, gondolkozom az album beszerzésén. Sajnos Emi nem engedi embeddelni, erről a linkről eléritek.

Nem maradhat el a tuc-tuc sem, a Milk Inc-től meg is kapjuk a Tainted Love-ot, dance stílusban. A stílus nagyon távol áll tőlem, úgyhogy inkább nem is kommentálom, csak annyit, hogy a csajnak nem rossz a hangja. 2006-os kislemez.

Ejnya-ejnya! Rihanna-t lopáson kaptuk. Az SOS című számának zenéje nem ismerős valahonnan?

Végére még egy kis tuctuc, trance típusú diumdisu a Bulletproof-tól. A Manson dal felhasználásával. A Hellraiser albumáról.

És megint egy kis punkrock: A Dishwalla, kicsit elborult feldolgozása.

A La Union spanyol nyelvű pop feldolgozást készített, Falso Amor címmel. A Grandes Exítos albumon van rajta.

La Union - Falso Amor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.