Valamiért eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti tanulmányi kirándulás, amikor Ausztriában, Murauban töltöttünk egy hetet a sulival, és az ottaniak meghívtak minket az iskola zenekarának őszi koncertjére. Volt akkor egy kb. 17 éves lány, aki fellépett és nem tudtam, mit énekelt, de tetszett. Most ugrott csak be.

Tartsunk össze, segítsük és szeressünk egymást, gyerekek. Kb. erről énekelt Marvin Gaye és Tammi Terrell 1967-ben, mikor az Ain't no mountain high enough c. r&b-soul számot a Billborad 100-as listáján a 19. helyig juttatták. Az a lány is erről énekelt. Tulajdonképpen teljesen témába vág, hiszen miért mentünk volna, ha nem azért, hogy az osztrák-magyar barátságot fűzzük szorosabbra? :)

A dalt eredetileg Nickolas Ashford és Valerie Simpson írta 1966-ban, Marvinék egy évvel később jelentették meg a United c. albumon.

Diana Ross verziója, amit a The Supremes-szel és a The Temptations-szel hozott össze, 1968-ban került lemezre, a Diana Ross and the Supremes Join The Temptations címűre. Később, 1970-ben is megjelent a Diana Ross c. albumon, akkor már a The Temptations nélkül. A dal pikantériája, hogy a refrénen kívüli szöveget inkább szavalja, mint énekli, és Berry Gordy, a Motown kiadó akkori fejese utálta a számot, ki sem akarta adni, de végülis valamiért meggondolta magát és a dal élből egy Grammy-t hozott Diana Rossnak. Őszintén szólva nekem sem jön be ez a lassúság, míg Marvinék tele vannak élettel, addig Diana, nem is tudom..

Van ám ennek a dalnak egy "filmes" feldolgozása is, amit nem csak azért vagyok muszáj betenni, mert mérhetetlen filmmániában szenvedek és igyekszem mindig kitérni rájuk, hanem mert jó. 1993-ban Whoopi Goldberg újra magára öltötte a decens, fekete-fehér fityulát, hogy ismét megformálhassa Mary Clarence nővér szerepét az Apácashow 2-ben. A filmre nem térek ki, az szimplán király és pont, de a szám az lehengerlő. Marvinék dinamizmusát idézi, ha nem lépi túl. És hát Lauryn Hill is rendkívül bájos, aki ekkortájt vált a 90-es éves hiphop műfajának egyik meghatározó alakjává. Tudjuk, ő énekelt a Fugees-ban.. A dal a filmet követő soundtracken jelent meg ugyanabban az évben. Valamint még meg kell említenem, hogy további három kedvenc filmben használták fel, az Emlékezz a titánokra!, az Aludj csak, én álmodom és az Édesek és mostohák címűben.

Az idén éppenhogy visszatérő, gyémánthangú (mellesleg kedvenc) Whitney Houston is elénekelte a Diana Ross-féle verziót, ami a Wiki tudomása szerint sosem jelent meg albumon, viszont koncertjein többször is előadta. 1997-es és 1998-as felvételt találtam, utóbbit teszem be, mert az előzőn várni kell rá két-három percet, míg Whitney és bátya kiélik magukat az Endless Love c. számban.

A berlini fiatal jány, Stefanie Heinzmann, aki a soul, jazz, funk és pop világában tevékenykedik, szintén nem bírt magával és rátette a számot saját feldolgozásában idén megjelent Roots to Grow c. albumára. Dícséretes, hogy hű maradt az eredti számhoz, nem próbálta meg "átformálni". Valamint idén az ECHO 2009-en is énekelte Lionel Richie-vel. Szerintem ezt nem kellett volna..

1981-ben két banda is felvette a repertoárjába a dalt. Egyszer az Inner Life Jocelyn Brown közreműködésével, amit élből meg is remixelt Larry Levan. Erről fogalmam sincs mikor és milyen albumon jelent meg, de a másik ugyanebben az évben készült cover a Boys Town Gang nevéhez fűződik. Ők összegyúrták a dalt a Remember me c. számmal és egy minimedley-t készítettek belőle. A Cruisin' the Streets c. albumon jelent meg.

Jimmy Barnes '72 óta tevékenykedik, hol a soul és jazz, hol a rock világában. 1991-ben őt is magával ragadta az Ain't no mountain pörgőssége, Deep Soul c. albumára gyorsan fel is énekelte. (csak egy Stargate fanvideot találtam, ami felhasználható, a másik le van tiltva..)

Az amerikai r&b- és soul énekes Michael McDonald 2003-as Motown c. albumára szánta az ő feldolgozását. Ugyanebben az évben élőben is előadta, méghozzá a két eredeti szerző, Nick Ashford és Valerie Simpson társaságában. Ez a változat megjelent még az MCI telekommunikációs vállalat egyik reklámjában, valamint a 40 éves szűz c. filmben.

A Play nevezetű újgenerációs svéd lánybandát is megihlették az eredeti dallamok. 2003-ban Replay c. lemezükön hallható. Ezt a verziót szintén felhasználták egy filmes projektben, méghozzá a Last Holiday c. film 2006-os trailerében. 

2006-ban Amy Winhouse megtartotta az eredeti dallamokat, de más szöveget gyárott hozzá és Tears dry on their Own címmel a Back to Black c. albumán jelentette meg. (ez nem illik a lopások rovatba??)

Jessica Simpson szintén elcsaplizott konkrétan egy elemet a dalból, hogy felhasználja A Public Affair c. számához. Persze csak a dal végén.. De önmagában ez a két szó, hogy jessica és simpson, már nevetséges. A többiről no comment (és ezúton küldenék egy-egy virtuális sallert Christina Applegate-nek és Eva Longoriának, amiért egy ilyen fertelemben részt vettek). Nem éri meg, hogy betegyem a videót, így azon mazoista olvasók, akik egy kis önkínzásra vágynak, ezen a linken megtehetik.

Egy ifjú tehetség, az 1996-os születésű (!) Dionne Bromfield hagyományörző, gyökerekhez visszanyúló típus, talán ezért is kapott élből helyet az Ain't no Mountain a kishölgy első Introducing Dionne Bromfield című lemezén, ami idén októberben jelent meg. Duettpárja egy Zalon nevű pasas, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda.. de a szám jó és Dionne-nak egész hátborzongató hangja van. De gyönyörű.

Mára ennyit, de még így is van vagy 10 másik előadó, úgyhogy majd update várható. tbc..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.