A trombita volt a 20. század legnépszerűbb hangszere, még a gitár megjelenése után sokáig, azonban az új évszázadra egyértelműen a gitár lett a győztes. De még ma is sokan szeretik a rézfúvósokat és azok zenei világát. Jöjjön hát a Szivárvány Fölött második (vagyis inkább negyedik) nekifutásra.

Ronald Romm játsza a számot úgy, ahogyan azt írták eredetileg. Semmi díszítés, semmi dallamátírás, csak gyönyörű, letisztult hangszín. Ő egyébként sokáig a Canadian Brass (Kanadai Rézfúvós Kvintett) trombitása volt, és ezt a koncertet egy nem rég elhunyt zenésztársa, Fred Mills emlékére adta. A youtube-on több felvételt is meg lehet nézni a koncertről a feltöltőnél, sok más, szép előadással.

Allen Vizzutti trombitaművész koncertje Nyíregyházán.

Szárnykürtön (nagyon hasonló a trombitához) Ed Trujillo adja elő jazz-es újragondolásban.

Ha jól vettem ki a zavaros leírásból, a formáció neve Swinging Serbs és a Belgrádi Zenei Konzervatóriumban adják elő. Trombita: Mikolic Milos, zongora: Misa Krstic.

Pazar látványelemekkel és nagyzenekarral adja elő James Last. Jó minőségű felvételt erről nem találtam sajnos.

Az Amerikai Légierő Jazz zenekara (Airmen of Note) feldolgozása a lemezükről.

A Woody James Big Band előadása, ahol a kíséret is végre nagyobb szerepet kap. Csak hát félbe lett vágva a videó...

Érdekességnek itt van Mark Zauss előadása. A normálisnál 2 oktávval magasabban játsza a számot, amiről a bevörsödő feje árulkodik, hogy nem olyan könyű dolog. Aki nem tudná: a trombita és a rézfúvós hangszerek általában úgy vannak felépítve, hogy nincs felső hangmagasság határ. Ami azt jelenti, hogy teljesen játékosfüggő, hogy épp meddig tud felmenni a hanglétrán. Nem tudok hivatalos rekordokról, de az biztos hogy egy átlag szintnél feljebb sosem szoktak tudni eljutni a játékosok, mert a testfelépítésük gátolja őket benne, de a hangszercsoport akkoris képes kiadni magasabb, és magasabb hangokat. Űrlények, robotok vagy mutánsok talán képesek lennének rá, de az se 100%, hogy már a nekünk hallható tartományban játszanának.
A magasságot tudja még befolyásolni (ha egy átlag hangszert veszünk alapul) a fúvóka nagy mértékben, de a játékosok közötti különbség úgy is észrevehető a hangmagasság szempontjából.
De most Markról van szó, ne kalandozzunk el.
 

A legjobban sikerült feldolgozás, és az örök favorit azonban ez a házi videó, ami egy fickó lufin játsza el a számot. A háttérben egy szintén egyedi feldolgozást lehet hallani Maynard Ferguson-től.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.