Nagyon szeretem a természet és útifilmeket (BBC: Planet Earth [A bolygónk, a föld] sorozat és Michael Palin útifilmjei nagy favoritok) úgyhogy szeretem az olyan dalokat is, amik távoli földrészek felé repítenek. A Toto egyik nagy slágerét, az Africa-t is többen feldolgozták. Hallgassuk meg őket a tovább gombra kattintva.

Az eredeti 1982-ben jelent meg A Toto IV albumán. Érdekes módon, a billentyűs, David Paich énekli a dalt, Bobby Kimball és Steve Lukather a kórus részeket dalolják. Kellemes kis dal, a fő hangsúly a billenytűs hangszereken van, amiből ráadásul kettő is akad. Klipet is készítettek hozzá, komoly igényes darab, bár a végén elég fura, hogy a bennszülött a könyves polcba álítja a dárdát, és attől a hölgy íróasztalán gyulladnak fel a könyvek, de tudom, ez jelképes dolog, ne kössek bele... 

Angyalka küldte ezt a zseniális feldolgozást. A szlovén Perpetuum Jazzile változata nagyon ötletes. A nagyon eredeti bevezető után a dal acapella változatát hallhatjuk. Engem a  közel két perces introval nyűgöztek le, de az acapella rész is nagyon profi, nállam veri az eddig hallott acapella dalokat. Sokáig csak élőben illetve a youtubon élvezhettük a dalt, de a múlt hónap végén megjelent Africa cd-jükön természetesen megtalálható.

Szintén elég érdekes feldolgozással állt elő a német Pyogenesis. Az ő változatuk az elektronikus (techno) zenét ötvözi a metállal. Nekem nagyon bejött ez a verzió. Elég különleges és az eredetitől is igencsak elüt, az ének is kellemes. Ilyen egy igazán jó feldolgozás. Először fel sem tűnt, hogy nincs benne gitárszóló (mániám), ez azért jelent valamit. :)

Szintén Angyalka küldte az Andy McKee akusztikus instrumentális feldolgozását. A fickó a sajátos játékstílusáról lett ismert, pl arról, hogy nem kell neki dobos, megoldja ő akusztikus gitáron azt is. Tényleg nagyon ügyes. A 2004-ben megjelent Dreamcatcher albumáról.

Még egy akusztikus verzió Howie Day előadásában. Első pillanatokban le akartam húzni, de aztán meglepett egy-két dologgal, szóval ez sem olyan rossz azért. Tetszik, hogy tud erőt vinni a hangjába, meg a gitárjátékában is jók ezek a váratlan fordulatok.

Phonte Coleman amerikai rapper Tigallo álnéven és Zo készítettek egy feldolgozás albumot tavaly, a Zo and Tigallo Love the 80's. Van egy jó tulajdonsága ennek a feldolgozásnak, a rapperek nem rappelnek benne. Amúgy elég lapos feldolgozás, az egyetlen érdekessége a néger hang.

Chris De Burgh verziója sem ad hozzá az eredetihez. Nem szeretem, mikor egy az egybe lemásolják az alapművet. Semmi eredetiség nincs benne, azért bátorkodtak kiadni a Footsteps feldolgozás albumon 2008-ban.

Időrendben a legelső feldolgozást a Key Of Dreams követte el, 1982-ben eponim albumára, tehát még az eredeti megjelenésének évében. Ez sem rugaszkodott el tulságosan az alapműtől, de legalább rakott bele saját hangeffekteket.

Lara Fabian kanadai popénekesnő énekel duettet egy medley első felében. A fickóról nem tudtam meg kicsoda. Valamelyik háttérénekese, de főénekesnek is elmenne.  2001 körüli a video.

Ukulelés blődség. Zenének mondjuk szar, de vidámnak vidám. Az előadó az új-zélandi The Wellington International Ukulele Orchestra. Az idei The Dreaming EP-jükön fenn van.

Egy kis house remix, hogy mégszínesebb legyen a zenei paletta. Van még egy csomó remix, akit érdekel, majd utánnakutakszik, engem valahogy hidegen hagy. Biztos van ennél jobb is, de ez volt a legnézettebb. Erick Prydz gyalázza épp a zenét:

 Lowry feldolgozása a Guilt by Association Vol.2 lemezre került fel még tavaly.  Egész kellemes kis nóta lett ez is. Tetszik a férfi-nő duett benne, bár a srác hangja nem tetszik.(Elismerem nem rossz, de ez a fajta énekhang nem szokott megnyerni, csak ritkán) A wikipedia adatlapjukat böngészve szemet szúrt egy dolog. Hogy lehet egy zenekar egyszerre folk és antifolk műfajú? :)

Umphrey's McGee koncertfelvétele. Van benne gitárszóló. Na ezt külön nekem készítették. :)

Több rap számban is felhasználták a dalt, ilyen Karl Wolf libanoni-kanadai rapper Africa-ja. Elmaradhatatlan havertesós, formás lenge öltözetű csajos, rajozós klippel. Amiben azért Karl megpróbálja megmutatni érzelmes oldalát is. Jajj. Mondjuk a Journey klipben vagy a Budapest TV-n már látott légzongorálás teszi fel a pontot az i-re.  A dal maga elég sikeres. A refrént vették át az eredetiből, amit sikerült karlnak igencsak nyálasan elénekelni. Culture tolja az egyik rapbetétet. 2007-ben jelent meg a Bite the Bullet lemezen.

Ismerős dallamokat találunk Xzibit a Heart of man című 2002-es számában, a man vs. machine albumáról.

De szintén deja-vu érzés kerít hatalmába minket, Jojo R&B énekes lány Anything című számának hallgatásakor. A 2006-os The High Road lemezéről.

Egy kicsit több eredetiség van a Nas féle lopásban, amit a New world számában hallhatunk. A 1999-es Nostradamus albumán van rajta a nóta. 

Mások is felhasználták a dalt zenei alapnak, de ennyi példa legyen elég. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.