Bárcsak itt lennél...
2009.01.13. 21:52
"Mennyire kívánom, mennyire, hogy itt legyél.
Mi vagyunk mi voltaképp’?
Csupán két elveszett lélek,
kik egy akvárium vizében kergetőznek.
Ahogy telnek az évek,
mindig, s mindig
átfutjuk ugyanazt az öreg rétet.
S mire akadtunk végül, mire?
Csak ugyanazon régi félelmekre.
Bár itt lennél. "
(a fordításért köszönet az ummagumma.hu-nak)
Már több mint két hete megvan a blog, és valahogy még nem volt Pink Floyd feldolgozás. Úgyhogy ma gyorsan bepótolom az elmaradást, mivel a kedvenc zenekaraim közé tartoznak. A kezdő idézet a Wish You Were Here című szám magyar fordításából származik. Ez a szám lesz a mai alanyunk. Sajnos tavaly szeptemberben elhunyt Richard Wright a Pink Floyd billentyűse, azért ajánljuk neki a mai bejegyzést: bárcsak itt lennél újra köztünk...
A tegnapihoz képest ma sokkal színesebbb változatosabb földolgozásokat találtam, úgyhogy a blog történetének leghosszabb bevezetője után lássuk a dalokat.
Az eredeti szám az azonos című Wish You Were Here albumon jelent meg 1975-ben. Akit érdekel az album története az itt olvashat róla bővebben. Videonak a 94-es Pulse koncert felvételt választottam, megvan nekem az egész koncert, és szerintem az egyik legjobb koncertanyag a világon.
Az első feldolgozás Vangelis és a Gragorian közös produkciója. A Gregorian 2001-es, Masters of Chant Chapter II albumáról származik. Tetszika szám stílusa, az elején még nagyon Vangelises, nincs sok köze a Pink Floyd zenéjéhez, aztán a felénél folyamatosan formálódik át, kezdjük felismerni az eredeti dallamokat, majd a végén megjelenik a Pink Floyd féle akusztikus gitár. Ne ijedjetek meg, az elején a rövid kis zene még nem a dalhoz tartozik.
A következő feldolgozásunk is különleges. Wyclef Jean amerikai rapper is feldolgozta a számot, a 2000-ben megjelent The Ecleftic: 2 Sides II a Book albumán. A karakteres néger énekhang tetszik benne, viszont az a gagyi ütemet szolgáltató gépi dob, az nagyon idegesít. Kapunk a végén egy saját rapbetétet is, az se nagyon kellett volna szerintem, de azért próbálkozásnak egész jó a dal.
A következő feldolgozás a Radiohead és a Sparklehorse alkotása. Kicsit szomorkásabbra sikerült véleményem szerint. Nagyon elnyújtották és az ének stílus sem igazán jött be. Azért itt a helye ennek is, mert elég érdekes, és hátha nektek tetszik:
Ez a feldolgozás egyrészt nagyon tetszik, másrészt egy különleges alkalomra íródott. A 2001-es szeptember 11.-i terrortámadás utáni segélyműsorban hangzott el. Ha jól hallom, a szöveg módosítva lett? Mielött elfelejteném a Limp Bizkit-es Fred Durst és Wes Borland és a Goo Goo Dolls-os John Rzeznik előadását látjuk.
Jöhet most egy kis Velvet Revorver koncertfelvétel, bár szerintem nem lett nagy szám.
És végül, de nem utolsó sorban jöjjön a renegát ex-Pink Floyd tag, Roger Waters a szám egyik szerzőjének szólókarrieres előadásában. Hát azért valld be Roger, te is arra gondolsz, bárcsak ott lennének a többiek, mert úgy lenne az igazi...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nash vs. Keynes 2009.10.15. 13:36:25
üdv :)