Jó indulat! Ezt kérte az olvasóm. Szívesen teljesítem.
2009.03.10. 20:11
Ma egy kedves kommentelőm, Biankajournal kedvében fogok járni, ugyanis utánnanéztem a kívánságának, a Feeling Good-nak. Remélem sikerül meglepetést szereznem, igaz a Nina Simone-nal közel járt a megfejtéshez Bianka, de eredetileg a dal egy musicalből, az 1965-ös "The Roar of the Greasepaint - The Smell of the Crowd"-ból származik, a szerzői Anthony Newley és Leslie Bricusse. Rengeteg feldolgozása van, úgyhogy valószínűleg ebből is több részes bejegyzés lesz.
Ha minden igaz, akkor a következő dal a musicalből van az első szereposztással, tehát az eredeti Feeling Good. Gilbert Price énekli. Szerintem inkább operás, mint musiceles. A vége felé egyre izgalmasabb a zene. Ez tetszik benne. De valahogy nem az én világom. :)
Nina Simone által énekelt verzió a leghíresebb mind közül. A soul/jazz énekesnő I Put a Spell on You albumán jelent meg 1965-ben. Nemcsoda, hogy ilyen sikeres lett, jó ének hang, és nekem nagyon tetszik az őt kisérő jazz zene.
Most pirulok, mert Michael Buble-ról még sosem hallottam, pedig egy csomó díjjat is nyert, például Grammyt. Az ő feldolgozása sem rossz. Egész jó hangja van a srácnak, bár azért van ilyen, sok. Ami nagyon tetszett, az a jazzes, big bandes zene. Nagyon profi zenekarral dolgozik, a főszerep a zongoráé, de minden hangszert kihasználnak, egyszerűen minden hang a helyén van, a gitárt bírtam nagyon, ahogy szolidan sírt a háttérben. A végén még egy hammond is bekapcsolódok, szóval minden van, mint a vásárban. A 2005-ös It's Time korongján kell keresni a dalt.
A Muse 2001-ben dolgozta fel a számot, Origin of Symmetry lemezükön jelent meg. Ebben a számban az agyontorzított basszus fogott meg, az ének is tetszik, elég változatos, erőt is visz a kulcsfontosságú helyekre, egyedül a végén a nyávogásnál rezgett a léc, de azért azon is átcsusszant nállam. Klipp is készült. Egy szerényen bútorozott szobában zenél a zenekar, közben rosszarcú emberek gyűlnek köréjük, egyesek a falramásznak a zenéjüktől. Valószínűleg nemsokat brainstormingolt rajta a rendező.
A Pussycat Dolls verziója a 2005-ös PCD albumon található. Az énekesnőnek egész jó hangja van, persze azért nem egetrengető, de én el tudnám képzelni komolyabb stílusban, mint ami a főprofiljuk. Szerencsére ez egy kicsit komolyabb előadás tőle, nem könnyű zenei kiséret nélkül énekelni. Nemtudom, hogy ez az albumverzió-e.
Még egy jazz verzió, Randy Crawford énekel. Nagyon tetszik ez a darab is.
George Michael a tavalyi Twenty Five lemezén jelentette meg a maga változatát. Aki végighallgatta az előző változatokat, az tudja mire számíthat, ez inkább Big band stílusú, a vokálos csajnak jó hangja van, kár hogy csak 1-szer szólal meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
-Bianka- (törölt) 2009.03.11. 13:53:56
a végére hagytad a legjobbat (michael bublé után persze). nem hallottam még a george michael féle verzióról, ami kicsit vicces, tekintve, hogy nálunk családi favorit.
nicole scherzingert pedig direkt nem említettem, mert én sajnos nem tudok róla semmi jót mondani.
az eredeti pedig - kösz h kiderítetted - szintén klassz, tényleg "operás". de én ezt a műfajt is szeretem, úgyh számomra nem gond :)
a tény az, hogy ez a szám legjobban a jazzes, bigbandes stílusban üt, de akkor nagyot.
ja, és george michael mellé nem kell vokál.. XD
