Egy kemény nap éjjelén írom a posztot
2009.07.20. 23:52
Hát igen, a héten délutános vagyok, úgyhogy most állok neki a posztszerkesztésnek. Stílszerűen (mint a fűrész) a Beatles egyik alapművét, a Hard Days Night-ot választottam.
A dal címét Ringo Starr aranyköpése nyomán kapta, aki a készülő filmjük egyik hosszúra nyúlt forgatása után azt hitte még nappal van és miután kiejtette a száján, hogy: "ez egy nehéz nap", egyből javítania is kellett, mivel feltűnt neki, a nappalhoz mérten biza meglehetősen sötét van, aztán gyorsan hozzáfűzte: "...éjszakája volt" Na így lett a film címe és az album címe is Hard Days Night.
Szemlesütve bevallom nem sok Beatlest hallgatok, viszont tőlük ez a szám a kedvencem. 1964-ben jelent meg az azonos című korszakalkotó és sok mindenben első albumon. És persze ez az azonos című Beatles film betétdala is. Jó kis lendületes nóta, emiatt szeretem. Még üvöltözés is van benne. :) A klip eléggé, hmm egoista felfogású. A zenekar menekül egy csomó spítótozó lány elől, meg bújócskáznak. Mondjuk ezek se normálisak, én simán megállnék.
A Beatallica zseniális feldolgozást csinált, ugye ők Beatlest kevernek össze Metallicával, a Hard Day Nights-ból készült művük címe: Garage Dayz Nite. Legelőször 2001-ben jelent meg EP-n. (2007-ben újra kiadták a Sgt Hetfields Motorbreath Pub Band albumon, az még talán beszerezhető is.) Ütős a zene, engem megvettek, az énekesnek még hasonlít is Jamesére a hangja, kinézetre meg tiszta Lennon.
A leghíresebb legsikeresebb feldolgozása nem zenei mű. Peter Sellers, (az egyik kedvencem) színész/komikus adta elő 3. Richárdként, Laurence Olivier álltal megformált Richárdot (Richard III. 1955-ös film) parodizálva. Az előadás 1965-ben még az angol Top 20-as listára is felkerült.
A The Kelly Family változata is nagyon tetszik. Folkos, countrys rockzene, nagyszerű énekhangokal, például a kissrácnál elképedtem, hogy nyomja, de az első csóka viszi nálam a prímet, amennyi erőt belead... 1991-ben a Honest Workers albumra fel is pakolták szépen a dalt.
Mikor megláttam a következő hanganyag mellé bevágott képet a jútúbon, eléggé megilyedtem. Szerencsére tévedtem, ugyanis a svéd Mando Diao zenekarral is megvagyok elégedve. Kicsit alternatív, kicsit punkos, de nekem nagyon tetszett. Káosz az egész, ritmusváltásokkal, lágy, üvöltős részek váltakozásával, ebben van a varázsa, no meg az egyéb hangszerek alkalmazásában. 2007-ben jelent meg a TV & Me kislemezükön.
Billy Joel zongorás változatot készített, jónak tűnik, csakhát a mellékelt videó minősége ezt nem engedi élvezni. Csak az első két perc a tárgydal, ugyanis egy medley része. Viszont 2005-ös My Lives koncertalbumára rögzítette.
Még egy punk verzió, ám csak részlet, és az se túl jó minőségben. A zenélők pedig a Sugarcult. 2005-ben még egy EP-t is kiadtak Hard Days Night címmel.
A Tunel Do Tempo-ról nem derítettem ki sokat, viszont látszik, hoyg valóban tisztelet előadás amit csinálnak, és nem is rosszul.
Takui szintén a kevésbé ismert zenészek egyike, viszont nekiállt egyszál gitárral illusztrálni a dalt, ami a végeredményt nézva, dicséretes.
A brazil Maria Jose Cantilo egy igencsak érdekes, meglehetősen alternatív. (blues, jazz gyerekek miez?) Szerencséjükre én odavagyok az ilyen dolgokért, úgyhogy ez is elnyerte a tetszésemet.
És térjünk vissza 1964-be, abban az évben rengetegen rögzítették még a slágert, a Beatles sikereit meglovagolva, ezek közül Gary McFarland változatát mutatom be nektek. Instumentális-dúdolós jazz, némi sambás beütéssel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
