Ma egy gyönyörű, lágy rockszám feldolgozásait mutatom be nektek. Egy Deep Purple nótáról lesz szó, a változatosság kedvéért most abból az érából, amikor David Coverdale énekelt benne. A dal a Soldier Of Fortune.

Az eredeti muzsika a Stormbringer albumon szerepelt 1974-ben. Mint a bevezetőben is említettem, David Coverdale énekli. Albumverzsön:

David Coverdale későbbi zenekara, a Whitesnake koncerteken játszott dala, viszont ezt is lehet már feldolgozásnak tekinteni, ugyanis monoton szintetizátorháttér előtt szólóban énekel Coverdale, azért így is adja neki rendesen. A végén meg egy kis gitárimpró.

Szintén Whitesnake csak akusztikus gitárral. az 1998-ban megjelent Starkers in Tokyo videoról.

És most jöjjenek az igazi csemegék!

Most jöjjön az én drága szerelmem Candice Night, már úgyis régen szerepelt a blogon. Persze a Blackmore's Night előadása és meg kell említeni Ritchie Blackmore gitárjátékát is, hogy még mindig az Ex-Deep Purple tagok vonalán maradjunk, mert mégiscsak ő írta a számot Coverdale-lel. Nade ez mellékes, a szemem és fülem úgyis Candice-ra összpontosít. Istenem, ez a hang és ez a nő. Egész nap el tudnám nézni ezt a videót.

A melankolikus, depressziós progresszív muzsika mesterei, az Opeth zenekar feldolgozása is jól sikerült. Nagyon tetszik a hangzása. Bónusz számként szerepel a 2005-ben megjelent Ghost Reveries lemezen.

Akinek kicsit lágyak voltak az eddigi változatok jöjjön némi torzított gitár, az ausztráliai Black Majesty zenekar már metál feldolgozást csinált. No azért nem kell megilyedni, nem észnélküli zúzás, nagyon kellemes, dallamos muzsikát készítettek. Szóval a zene az nagyon el van találva alatta, olyan fennköltté teszi, és az a gitárszóló is van benne... :D És az énekes hangja sem rossz. Megkockáztatom, nekem még az eredetinél is jobban bejön.

A román Iris zenekarral a Lady in Black feldolgozásuk kapcsán találkoztunk. Az a kooprodukció nagyon tetszett, csak a román énekes hangja árnyalta be egy kicsit azt az előadást. Ez egy régebbi felvétel az Irissel, itt mérföldekkel jobb a hangja az úriembernek, azért még messze van Coverdale-hez képest. (Mentségére legyen mondva, ahogy néztem más számait, Brain Johnson féle rekedtes hang jól megy neki, csak kevés AC/DC típusú nótát nyomnak) 1997-ben készült a felvétel és az alábbi linkről megtekinthetitek:

https://www.youtube.com/watch?v=z_KHhu4E7Ps

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.