Bevándorlók dala
2010.01.16. 21:53
Egy régi tartozásom fogom ma bepótolni. (Még van pár, azok se lesznek elfelejtve) Trex gyűjtött össze egy csomó feldolgozást még régebben a Led Zeppelin (szerintem) egyik legjobb számához, az Immigrant Song-hoz. Én meg kipótoltam még párral. Készüljetek, hosszú bejegyzés lesz.
Az eredeti dal 1970-ben jelent meg a Led Zeppelin 3. albumán. Az új hazát kereső vikingekről szól, éppen ezért egy csata kiáltással indít, és erőteljes, durva riffek képezik a zene alapját. Mondjuk Robert Plant sikolyába nehéz beleképzelni egy viking üvöltést. :) Meghatározó szám, nagy hatást gyakorolt a heavy metál műfajra. Az albumverzió csupán két és fél perces, és nincs benne gitárszóló. Viszont a következő koncertfelvételen Jimmy Page megmutatja, mitől döglik a légy.
Annyi feldolgozás van, nem is tudom, mivel kezdjem. Ecc pecc kimehetsz...
Az Adagio francia szimfónikus metál zenekar instrumentális előadása a 2001-ben jelent meg a zenekar első, Sanctus Ignis lemezén. A műfajához illően szimfónikus betétek is vannak benne, nagyon hangulatos. Az eredeti riff is modern , power metálos hangzást kapott. Nagyon virtuóz az éneket helyettsítő gitárszóló is, szóval ez egy elsőrangú feldolgozás lett.
A következő legyen még mindig metál. Az amerikai Iced Earth főnök Jon Schaffer gitáros és a német Blind Guardian énekese, Hansi Kürsch közös projektje, a Demons and Wizards. Schaffer a dúrva, zúzós riffek egyik mestere, talán nem véletlen esett a választásuk erre a számra. Gitárszóló nincs, viszont zúzás van ezerrel. Maga a 2005-ös Touched by the Crimson King album, amin ez a dal is rajta van, nekem is megvan, és hát a két főszereplő neve garancia a minőségre.
Margot MacDonald-ról eddig még nem hallottam, pedig amellett, hogy bájos és elbűvölő szépség, az énekben is tehetségesnek tűnik. Meglepett az ő feldolgozása, nem néztem volna ki a kisasszonyból, az ilyen típusú zenét. Valódi heavy metál dallamokcsendülnek fel. Egyszerűen imádom. A tavalyi Walls albumán szerepel.
A következő viking folk zene, ám nem viking metál, nincs hozzá köze, hanem korabeli hangszerekkel előadott muzsika. A zenekar neve Krauka. Belassították a számot, és ezzel az eredeti hangszereléssel illetve a mély hanggal kicsit tényleg olyan, mintha egy ősi rituálé lenne a hosszú hajóút előtt.
Megint heavy metál, az amerikai Hellion együttes az 1990-ben megjelenő the Black Book lemezére készítette a következő feldolgozást. A hangzás természetesen itt is metálos, az énekesnek meg jól fekszik ez a dal.
Szintén heavy metál a Sword verziója. Aki az előző dalt is meghallgatta, nem éri meglepetés. Itt viszont tetszik annyira az ének. 2007-es EP korongjukon csendül fel.
A következő "dologról" nem tudok semmit. Trex is csak annyit fűzött hozzá a levélben hogy "WTF?" Fogalmam sincs kiez, bár a video elején megkapjuk a választ a kérdésre, ez a nóta magától az istentől származik! Mondjuk a kérdésemben benne volt a válasz is, mert nekem is az jutott eszembe, hogy ki az isten csinál ilyet? Nos ilyen prüntyögős elektronikus muzsikát kapunk saját énekkel. Mondjuk így az első sokk után, harmadszorra hallgatva annyira nem rossz, a szóló kifejezetten tetszik.
A dal a nagyszerű School of Rock filmben is felcsendül egy rövidke pillanatra, ahol Hollywood rockere, Jack Black sikítja túl a Led Zeppelint.
A Minimal Compact érdekes New wave feldolgozást készített. Az együttes izraeli, ezt némely dallam is bizonyítja. Amúgy elsőnek furán hat ez az alternatív stílus, de sok jó ötletet találtam benne. 2003-ban megjelent Returning Wheel cd-n található.
Most viszont bedurvulunk és gyors, sikítós trash metált zúdítok a nyakatokba, ami nem más, mint a Dark Angel változata. 1989-ben a Leave Scars lemezükön adták ki.
A Great White 1988-ben jelentette meg a saját verzióját a Recovery: Live lemezén. Maga az előadás nagyon profi, viszont semmit sem adnak hozzá az eredeti nótához. :(
Tavaly kiadott Desperate Measures albumán szerepel a Hollywood Undead nu-metál banda verziója. Szódával elmegy kategória.
A Infectious Grooves egy funk-metál zenekar, bár ebben a dalukban sok funk nincs, viszont érdekesség, hogy a Metallica jelenlegi basszerosának, Robert Trujillonak az előző zenekara. Én inkább alternatív metál kategóiába sorolnám az egyébként nem rossz nótát, van benne sok jó ötlet, az énekes a végére pedig teljesen megkergül. 1993-ban kiadott Sarsippius' Ark lemezen keressétek.
A Dread Zeppelin nem normális zenekar. Ez egyből feltűnt, Led Zeppelin (és egyéb) dalokat Elvis imitátor kosztümben reggae stílusban előadni nem ép elmére vall. Ebben a hitemben a klipp is megerősített. Ez a ruhatár, az a mozgás, a minibasszusgitár... Viszont szerencsémre kevés benne a reggie, inkább alternatív rock muzsikának nevezném ezt is. Még Edwin Star War című dalának egy röpke részletét is belecsempészték. Az első, Un-Led-Ed albumuk száma.
MIKE KENEALLY & BEER FOR DOLPHINS sem ad hozzá semmit az eredeti dalhoz, kisértetiesen hasonlít ahhoz. Ejnya. 1997-ben jelent meg a Half Alive in Hollywood lemezen.
a Skid Row egykori frontemberének, Sebastian Bach-nak a 2001-ben kiadott Bach 2: Basics (haha de jó szóvicc) szólóalbumán szerepel ez az Immigrant Song feldolgozás. Egy jó kis igényes hard rock muzsikát kapunk, Bachnak jó a hangja, a szám végét befejező gitárszóló meg nagyon eltalált.
A The Music Remains the Same (A Tribute to Led Zeppelin) feldolgozáslemez számára készítette a maga változatát a Consortium Project. Ők is metálban utaznak, de a modernebbik fajtából. Nem rossz, nem rossz, még szóló is van benne. 2002-es.
A japán Tomoyasu Hotei alternatív, elektronikus, metál keverékű feldolgozást készített. Nem egyszerű a cucc, az biztos, nekem valahogy mégis bejött. 2002-es nóta, méghozza az Electric Samurai lemezéről.
A svájci Gotthard is csapatja nekünk a maga hard rock verzióját. a 2006-os Made in Switzerland koncert dVD-jén látható-hallható. A dal végén még egy látványos gitárszóló is helyet kapott.
Nagyon jó feldolgozás a Vanillia Fudge-é. Tetszik az énekhang és a stílus is, egy teljesen más megközelítésben adja elő a dalt. Az elején izgalmas az orgonás intro, gitárszóló itt is van szóval szeretjük. Out Through The In Door lemezen keressétek, aminek megjelenése 2007-re datálható.
A Heart énekesnője, Ann Wilson is csodás verziót készített 2007-ben. Nem csupán rock, a háttérben kapott egy kis szimfónikus kiséretet, illetve néhol modern, industrial metalra emlékeztető hangzás is előjön. Az énekes nő hangja meg nagyszerű, nem is gondolná az ember, hogy lassan 60 éves. A Hope and Glory albumon jelent meg.
És most jöjjenek a koncertfelvételes versenyzők:
Jimmy Page és az Aerosmith közös próbája 1990-ben:
Még a Queen is játszotta a koncerteken az utolsó és legnagyobb Magic Tour turnéján 1986-ban. (e turné keretében látogattak el hozzánk is.) Nem semmi, milyen hangokat volt képes kipréselni magából Freddie.
A két nagy brazil metál legenda, a Sepultura és az Angra egy közös fellépése. Az elején van egy kis kavar, mit játszanak, de aztán elindul a mi nótánk is. Na itt már tényleg viking csatakiálltás van, bár nem tetszik annyira. Igazából túl sok a gitár is így eléggé torz a riffelés, bár a felvétel minősége is szar sajnos, lehet csak az játszik közre. Viszont a végén egy igazi gitárpárbaj van, zsír.
Egy korai Nirvana koncert 1988-ból. A With the Lights Out kiadatlan és koncert felvételeket tartalmazó boxban megtalálható.
Na ilyet sem pipáltam még, egy élő remix, kicsit abszurd nade mindegy. A Pendulum feldolgozását a BBC rádió rögzítette '08-ban buli vagy koncert vagy valami ilyesmi közben. Ez ilyen electronikus rock akármi, alákeverve az eredeti.
A Rendőrakadémiából ismerős a millióhangú színész, Michael Wilson. Egy rövidke rock mixet ad elő. Amúgy bírom az énekhangját, Jon Oliváéra emlékeztet.
A Rastop egy "amatőr" zenekar, de a zinternetnek hála most mi is megismerhettük. Két dologgal fogja meg a hallgatót, a női vokállal, és ahosszú és virtuóz gitárszólóval.
A dal zongorán:
A Galactic funk és jazz banda adja elő instrumentálisan a dalt. Az ének szerepét szaxofon helyettesíti. A móka csak 2 és fél percig tart, utánna a Jurassic 5 formáció rappel, igaz a zenei alapja szerintem ez a dal butított verziója.
Egy lány coverbanda, a Ladies Zeppelin, szimpatikus előadás.
A Myst is csak azért került fel a blogra, mert tetszik a gitárszólója, no meg jó minőségű a felvétel.
Még egy női énekes, a Madahoochi. Az ilyen noname bandákat nem akartam berakni, de a dal felvezetése, meg a szóló meggyőzött, hoyg ennek is itt a helye. viszont az énekes csaj nem a legjobb.
Ha jól látom, egy ember adja elő az egész számot, az előadás se rossz meg ha már klippel is készült, akkor kerüljön fel ő is.
Végül két netes on-line kollaboráció:
Szerző: Lidérc
4 komment
Címkék: rock metál aerosmith elektronikus queen hardrock szimfonikus ledzeppelin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2010.01.17. 11:53:23
brazdapeter · http://funkydonots.blog.hu/ 2010.01.17. 12:13:49
TREX · http://polarmacko.blog.hu 2010.01.17. 23:48:41
@Lidérc: Köszi Jack Black-et és a további pluszokat. Látom Jonathannak még nőnie kell, hogy a blogra kerülhessen. :oD Michael Winslow-n gondolkodtam, elküldjem-e neked, de kihagytam, mert amit művel az Whole Lotta Love, aztán... a végére megint Whole Lotta Love. Bár az első két rikoltást valóban odabiggyeszti az elejére. :oD