Segítsééééééééééééééééééééééééééééééééég!
2010.01.24. 18:57
Még októberben ajánlott pár feldolgozást Durrbints. Többek között a Beatles egyik híres számához, a Help!-hez. Én is utánna néztem, milyen feldolgozásai vannak még, és az ajánláshoz képest időben kicsit eltolva, de rittyentettem egy hejre kis bejegyzést belőle. A részletek a tovább után...
Az alapmű 1965-ben jelent meg az azonos című nagylemezen. Mai napig felcsendül néha itt ott a médiában, így remélhetőleg mindenkihez eljutott.
A Deep Purple feldolgozása 1968-ben jelent meg a Shades of Deep Purple debütáló albumukon. Itt még Rod Evans énekel. Lelassították a számot, melankólikussá tették, illik a szöveghez. Persze a hangszeres szólók sem maradhatnak el, van instrumentális betét is, ez a DP-nél nem meglepő. Van hozzá videoklip, érdekes, ilyen fiatalon alig lehet a tagokat felismerni.
És most Durrbints ajánlásával a The Damned valódi punk változata. Ne várjunk tehát magas zenészi felkészültséget vagy jó énekhangot, mert egyiket se kapjuk. Ez egy ilyen műfaj. :) Nekem annyira nem is tetszik, bár így sokszor meghallgatva kezdem megkedvelni, ugyanis csak másfél perc az egész, a video első percében egy másik szám végét látjuk, de valami időzavar van, mert szétverik a berendezést, aztán a következő pillanatban meg az ép hangszereken játszanak? A végén viszont van egy nagyon jó poén, ahogy a billentyűs 2 ujjal játszik a hangszerén az énekes meg közbe nézi a használati utasítást mellette. 1976-ban jelent meg a New Rose kislemez b-oldalán.
Szintén Durrbints ajánlotta a Bananarama feldolgozását. A női popcsapat a French & Saunders komédiasorozat két főszereplőjével karöltve 1989-ben készítette el a nótát a Comic Relief számára. Ki is adták kislemezen. Maga a dal tetszik. A klippet viccesnek szánták, ilyen ügyetlenkedéssel, grimaszolással, vidámsággal, mondjuk nekem sikerült fapofával végignéznem, bár lehet az én készülékemben van a hiba. :)
Tina Turner 1984-ben adta ki a saját verzióját a Private Dancer albumon. A dalt meghallgatva nehéz beszélni róla, azt hiszem ez a legjobb feldolgozása a dalnak, véleményem szerint még az eredetit is felülmúlja. A rocknagyinak nemcsak gyönyörű hangja van, hanem tudja is hogy kell használni, mikor legyen lágy, mikor legyen erő benne... egyszerűen beleborzong az ember. Emelett a zene is nagyon hangulatos, a hölgyek nagy örömére még egy szaxofonszólót is kapunk egy kigyúrt fószertől.
A The Carpenters 1970-ben rögzítette a saját képére formált dalt. Kellemes kis retro pop a Close to You lemezükről.
A következő feldolgozásról nem is gondoltam, hogy ilyen régi. Tök jó a minősége, és mostanában újra nagy divat az egyszál akusztikusgitáros lassú melankólikus dalok előadása. Középen van egy kis csönd, aztán folytatódik a dal (vagy épp elölről kezdődik?)
Az előadó Caetano Emanuel Vianna Telles Velloso (Caetano Veloso) brazil előadóművész aki 1975-ben adta ki a dalát a Jóia című lemezen.
A következő dalt Noel Gallagher adja elő az Oasisból. Szintén akusztikus verzió, és ez is le van lassítva.
1976-ban készült egy dokumentumfilm féleség archív felvételekkel a második világháborúról, aminek az aláfestő zenéjeként Beatles szolgált, jobban mondva népszerű előadók énekeltek Beatles feldolgozásokat, mert akkor már a Beatles felbomlot. Na ez az a mű amit nemtudok sehova se rakni. Mert az egy dolog, hogy szeretek háborús felvételeket nézni, meg érdekel a téma, de a termék kapcsolást nem értem, például ez a dal, hogy illik a filmhez? Mert ha csak háborúellenes nótákat raktak volna bele, akkor érteném, de így értelmetlen a kettőt összekapcsolni. Amúgy maga a zene nem rossz, szimfónikus zenekar segíti az énekeseket, a fő előadó Henry Gross, ráadásul Harrison és McCartney háttérvokálozik neki. Saját állítása szerint John Lennon kedvenc változata.
Roy Orbinson 1981-ben készítette szintén lelassított akusztikus változatát. Szomorú hangulatot áraszt magától, nem is csoda, tragédiák sora történt vele a 60-as években. (lsd. wiki)
Hogy megtörjük a melankolikus hangulatot, jöjjön a The Punkles (nehéz kitalálni) punk változata. A zenekar Beatles számokat játszik punk-rock formában. Ez a tétel az első, a zenekar nevét viselő '98-as lemezen van rajta.
A Silverstein egy kanadai hardcore banda. Zúzósabb feldolgozást készítettek, de csak elvéltve van benne üvöltés, egész törhető az ének, meg nekem a zenéjük is tetszett. A A Shipwreck in the Sand lemezükön jelent meg 2009-ben. Elég friss a cucc, a többiehez képest legalábbis. :)
Dolly Parton-nak mindent muszáj elénekelni countryban, úgyhogy a Help-ből is csinált egy cihajcsuhaj bluegrass verziót. ááááá A hideg ráz tőle, akkor már inkább valami hörgős... De ti azért csak nézzétek végig nyugodtan. 1979-ben adta ki a Grat Balls of Fire albumon.
John Farnham gyönyörű zongora átirata 1980-ból. A dal az Uncovered lemezen manifesztálódott. Az úriembernek elég nőies hangja van, de legalább szépen énekel, és a zenében sem csak zongora van... érdemes meghallgatni.
A Waltari verziója 1991-ben jelent meg a Monk Punk albumukon. A finn banda az avant-garde metál műfajt vallja magáénak, ezt úgy képzeljétek el, mintha fognánk az összes létező műfajt, mindet összetörnénk és a szilánkokat keverve egymás után rakosgatnánk. Tehát a dallamos lágy rész hirtelen deathmetálos hörgésbe megy át, majd a hörgés vidám dúdolászásba... Hát nemcsöppet bizarr, de érdekes feldolgozás. Egy frissebb koncertfelvételt mutatok nektek, dvdről szedték, szóval a minőségre nem lehet panasz.
Még egy punk dal, a 88 Fingers Loui előadásában, a '95-ös Behind Bars lemezről.
Uramatyám, még egy country, én menekülök, ti meg hallgassátok meg. A Little Texas verziójáról van szó. 1995-ben jelent meg a Come Together: America Salutes The Beatles lemezen. (Természetesen ezt is végighallgattam, mint minden számot a cikkeimben, ahogy Mr. Monk mondaná, ez egyszerre áldás és átok... :D) Itten van a link.
A Help! tinipop-punk stílusban a McFly bandától, a 2004-es Obviusly lemezről.
A U2 is előadja néha koncerten, itt van például ez a 1986-os koncert. Tetszik.
Egy érdekesség. Klúzó felügyelő, vagyis Peter Sellers szavalja a dalt, illetve egy kórus énekel benne néha. 1965-ös felvétel.
Befejezésül a Roxette szintén gyönyörű lassú nótája. A Roxette box 3. korongján találjátok meg. maga a felvétel azt hiszem '95 környéki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
