Végig a sárgaköves úton. (Olvasónk kérte)
2009.04.14. 23:37
Angyalkánk ajánlotta az Óz, a csodák csodája film egyik betétdalát, az Over the Rainbow-t. Meglepően népszerű dal, nem győzöm lapátolni a feldolgozásokat, úgyhogy ez is több bejegyzéses sorozat lesz.
Az eredeti dal az 1939-es Óz filmben szerepelt. Harold Arlen és E.Y. Harburg szerezték. A Dorothy-t játszó Judy Garland énekelte. Gyönyörű hangja volt a hölgynek, a zene viszont sajnos szerintem eléggé háttérbe szorult, de itt úgyis az éneken a lényeg, kísérőnek meg tökéletes. Nézzük is meg a hozzá tartozó jelenetet a filmből. (szegény kutyát hogy lefejeli a végén)
Doris Day énekli a dalt valamikor a 60'-as években. Hát különbség csak az énekesek hangjában van, abban sem olyan sok. Mondjuk neki talán kicsit jobban tetszik a hangja.
Israel Kamakawiwo'ole feldolgozása is nagyon ismert. A tragikusan korán elhunyt hawaii -i zenész hagyományos hawaii népzenében adta elő a dalt egy szál ukelével. Igazából nekem ez a Hawaii zene, túl egyszerű, viszont az ének tényleg nagyon szép. Kedves klip, az ekkora nagydarab emberkék mindig nagyon tudnak örülni.
Most jöjjön egy nekem való darab is. ;) Eric Clapton gitározik és énekel. A hangja sem rossz, de nem azért szeretjük. Imádom ezt a lassú stílusát. A szólót viszont egy érdekes hangszer (ha jól látom fújós szinti?!) játssza, olyan mintha szaxofon lenne.
Még egy nekem való, Eric Clapton volt zenésztársa, Jeff Black ad elő egy fantasztikus és egyben csodaszép instrumentális gitárszólót. Emiatt most én is így újjongok, mint a tömeg.
A szintén tragikusan korán elhunyt Eva Cassidy feldolgozása is nagyon tetszik. Egyrészt tényleg szép hangja volt, másrészt ez a kicsit soulos, bluesos stílus is nagyon bejött. A dal 2001-ben kislemezen is megjelent.
Az amerikai megasztár versenyző, Jason Castro, nevével ellentétben Kuba helyett jamaicát választotta zenei identitása gyökerének. A feldolgozásában van egy kis reggie ízvilág, de szerencsére nem vészes (legalábbis én örülök, hogy csak ennyi:) )
Norah Jones (vagy más, lásd a kommenteket-szerk.) egy kicsit poposabbra vette a figurát, mint Cassidy. Igazából nekem nagyon nem tetszett a lány hangja, egyes részeknél igencsak nyávog, de annyira, hogy Whiskast vennék neki ebédre.
Rufus Wainwright nagyon szépen énekli férfi létére a dalt, és valahogy még jól is áll neki. És végre az eredeti zene is visszatér, ennek igazán örültem. És itt sokkal erőteljesebb is, főleg a vége mint eredetileg. A Rufus Does Judy at Carnegie Hall című koncertlemezén és DVD-jén találjátok, ami 2007-ben jelent meg. A dal végén feltűnik Judy Garland is, mégiscsak az ő tiszteletére készült a koncert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
n0b4d11 2009.04.15. 00:17:07
-Bianka- (törölt) 2009.04.15. 14:45:02
az eredetit egyik sem übereli, bár Cassidy és Wainwright nálam közel járt hozzá.
Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2009.04.15. 16:38:13
