Ma az egyik kedvenc Deep Purple számomnak, a Perfect Strangers-nek jártam utánna.

A dal 1985-ben jelent meg a legendás MK2 újra összeállásának gyümölcsén, a Perfect Strangers albumon.A zenei alap is nagyszerű, azok a vonós hatású riffek a végén... De igazából az ének az amit a legjobban szeretek benne. Amennyi erőt belevisz Gillian... Imádom. A klip egy egyszerű, a stúdiózást és hétköznapokat bemutató promo.

A Dream Theater a blogom szempontjából aranybánya Change of Seasons EPjén adta ki a feldolgozását. Az alap ugyanaz, de új szólókkal. Szokásos mesterszint. James hangja viszont messze alulmarad számomra. Sajna az albumverzió nincs fenn youtubon.Viszont találtam egy mókás koncertrészletet, Jamesen kívül seni sem a hsaját hangszerén játszik.

A következő egy igazi unikum. A zenét állítólag szintén a Dream Theater szolgáltatja, az ének viszont Bruce Dickinson! Na ez már odatesz rendesen. Mintha Brucera szabták volna a nótát. Így kell ezt csinálni!

A Blackmore múltidézése a Rainbow 96-os felvétele. Jó lenne, csakhát nem épp audiofil hangminőség...

Egy külföldi tehetségkutatóban egy tizenéves gyerek ezt aszámot választotta. A srác kiköpött Szabó P. Szilveszter. Még azért érződik a gyerekhang, de tud ám bele vinni erőt a kölyök.

Jorn Lande a blogon is szereplő, Unlocking the Past albumon található feldolgozást hallhatjátok. Jorn hangja szintén nagyszerű, kevesen tudnák így elénekelni.

A Pretty Maids feldolgozása eléggé hasonlít az eredetihez, van különbség az énekhangon kívül is, (ami elég hasonló) de oda kell figyelni, hogy észrevedd. A 2006-os Wake Up to the Real World albumon szerepel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.