Ejnya, csaptam egy hosszúhétvégét és kicsit elmaradtam posztügyileg, ennek örömére magyar pop fénykora hetet tartok. Én legalábbis, a többiek azt posztolnak, amit akarnak. :)

A következő dal akár a mottóm is lehetne, ugyanis Máté Péter örökzöldje, a Zene nélkül mit érek én-t poroljuk le a Black II Black és egy nagyszerű verseny nevezői által.

Az eredeti dal az 1989-es Egy darabot a szívemből albumon szerepel. (nekem gyanús, hogy hamarább is megjelent, de ezt az infót találtam.) Kicsit funkos, kicsit beates, tehát nem csupán popdal, keverednek benne a stílusok, mint ahogy Máté Péter műveiben általában. Igazából nekem a szövege az, ami nagyon tetszik. Faja klipet gyártottak hozzá, epilepsziát okozó neonvillogással meg neonketreces fehér zongorával, körbe meg tinglitangli.

A Black II Black funkysabb változata 2003-ban jelent meg, a dal nevét viselő albumon. Szerintem eléggé hatásvatász lett. Rosszat igazából nem akarok mondani róla, de nekem nem tetszik. Ráadásul a klippje is elég idióta lett.

A Hangfoglaló Hétfő egy nagyszerű versenypályázat volt iskoláknak. Ezt a dalt kellett feldolgozniuk, előadniauk. Nem veszem végig mindegyik darabot külön külön, de belinkelem a hivatalos lapot, ahol egyből ott van a sok-sok nóta. Hallgassatok bele néhányba, én találtam igen jókat, gratulálok ezúton is minden versenyzőnek. http://www.hangfoglalasonline.hu/hfhetfo/video.html

Az első helyezett iskola, amelyik megnyerte az 1 milliós fődíjat, gratulálok nekik: (Bár szerintem épp nem volt nagy szám, több is volt, ami sokkal jobban tetszett.)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.