Ha már szóbakerült a legutóbbi posztban a W.A.S.P. és Headless Childern albumuk, jöjjön róla még egy feldolgozás, a The Real Me. az eredeti előadó a The Who.

A The Who 1973-ban megjelent Quadrophenia rockoperájának második dala a The Real Me. Jó kis who-s, energikus nóta. A szöveg is nagyon ott van, a refrén egyszerűen beleivódik az emberbe, már első hallás után is. Külön kiemelném még Entwistle basszusjátékát. Itt meghalgathatjátok a stúdióverziót, az intróként funkcionáló nyitódallal együtt.
Itt meg egy 2000 körüli felvétel, már azért kevesebbet ugrálnak, de még mindig milyen energikusak, még a fiatal csapatok is megirigyelnék, látványos az egész. (Ez a mai napig így van.) Townshend még plusz gitárszólókat is elnyom, nagyon helyesen teszi. Roger sikításait meg imádom. Annyira jó ez a koncertfelvétel, hogy még Bruce Dickinson is állva tapsol a végén.

A W.A.S.P feldolgozása a Headless Childern albumukon jelent meg a 2. számként. Igazi, lendületes, kemény rákendról, némi szintis rásegítéssel a háttérben, (az eredeti dal miatt) de nagyon jól illik bele. Szeretem a WASP-ban ezt a vadságot, ami ebben a számban is érződik. A dalból klip is készült szerencsére, sokk rock zenekarként ismerve egyes színpadi jeleneteket, eléggé visszafogták magukat, de ezt nem bánom, szerintem így is jól eltalált klip.

A Pearl Jam 2008-ban adta elő, a VH1 tv csatorna The Who Tribute rendezvényén. Nállam azért elmarad a Waspos verziótól, viszont Eddie Vedder éneke tetszik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.