Most pihenésként jöjjön a Pink Floyd-tól a Comfortably Numb, benne a világ egyik legjobb gitárszólójával, és persze a feldolgozásai.

Az eredeti szám, az 1979-es The Wall című albumon található. A világ egyik legjobb gitárszólója hallható benne. Sokan próbálták már utánozni David Gilmour gitárjátékát, de egyszerűen lehetetlen. Amit David csinál, abban a tehetségen kívül benne van a szíve, lelke, azért szólnak olyan szépen a szólói. Egyszerűen a lelkéből szól. Emiatt sohasem fogják elérni ugyanazt a hatást, hiába próbálják a legtehetségesebb gitárosok is, mikor Pink Floyd feldolgozásokat játszanak. Megint a Pulse koncertből származó videót szúrok be ide, mert úgy gondolom, hogy a legjobb verziója a számnak. Akit az albumverzió érdekel, az a The Wall című film idevágó jelenetét megnézheti itt. Ezt meg érdemes mindenkinek látnia, ilyen körítést, ( fények, lézer, izé a tetőn, kivetítő) ritkán lát koncerten az ember.

Ezt a feldolgozást Dar Williams készítette 2005ben. A hölgy egy másik hölgyel, Ani Difrancoval énekel duettet. Nagy szép verzió az énekhangok miatt, és okos módon kihagyták a gitárszólót, nehogy elvérezzen azon az egész.

Ha két progresszív metal nagyágyú összeáll, abból csak jó születhet. A Dream Theater és a Queensryche közös fellépése. Tetszik a szerepek szerint kiosztott ének, és a zene is fűszerezve van kicsit, a gitárszóló is elég jó, Petrucci az egyik legjobb gitáros a világon, de azért hiányzik a szólóból az a kis plusz, ami az edetetiben van és ami David Gilmour sajátja.

A Staind akusztikus műve a The Singles: 1996-2006 albumon jelent meg. A szólót lerövidítették, csak az egyszerűbb részét játszák. Nem rossz megoldás... Megtévesztő egy video, mert 9 perces, de a 6. perc után csak csönd van rajta... úgyhogy ha leáll a zene, ki lehet nyomni a videót, mert csöndbe lesz végig.

Eddig nem volt bajom a Scrissor Sisters-szel, de ez a feldolgozás szerintem borzalmas. Idegesítő prüntyögős zene+nyávogás. Ha valakinek tetszene, akkor az együttes nevét viselő albumon keresse. A video készítője a The Wall képsorait illesztette a zene alá, nagyon elüt a zene attól, amit látunk. Nekem egyáltalán nem tetszik.

Az előző borzalom után most ernyedjünk el a Gregorian kellemes, de kicsit érdekes előadásmódjában. A feldolgozás a Masters of Chant Chapter V című albumon szerepel.

Egy amerikai jazz zenekar, a The Bad Plus előadását láthatjuk. A nagyon friss For All I Care albumon található a dal. A hangszerek: zongora, nagybőgő, dob. Egy jazz zenekarhoz híven elég elvont mű lett. Itt a helye a blogon.

Azt hiszem nem hagyhatom ki Roger Waters szólózenekarának fellépését sem. Itt is megfigyelhető a két szerepre osztott ének, és a végén a két gitárra átírt gitárszóló. Jól nyomják a fiúk, igazán tehetséges gitárosokat talált magának Waters.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.