R. Kelly legnagyobb slágere, az I Believe I Can Fly című szám és annak a feldolgozásai után kutakodtam.

Kelly a popkultúra színházában azt a szerepet játsza, aki nem lenne egy túlzottan jó zenész/előadó/művész (kinek hogyan tetszik), de néha beletrafál és jót tud alkotni. A negatívabb példák közül a legsúlyosabb talán EZ, ennél azt hiszem nehezen tudna lejjebb süllyedni.
Ez a száma szép, kétségtelen, de nekem van egy nagyon erős hiányérzetem az ő és a feldolgozók előadásával kapcsolatban. Mintha a szám várna egy náluk jobb előadóra, aki sokkal többet tud kihozni belőle. Mert a vak is látja (hallja), hogy ez így messze van a tökéletestől.
Lelövök egy poént: egy előadó sem fog igazán különösebb fejlődést jelenti Kellyhez képest.

A dal az 1996-os Zűr az Űrben (Space Jam) című film betétdalaként lett híres (a stáblistába fért bele csak), de készült hozzá külön videó is, így nem kell feltétlenül a filmre asszociálniuk a vizuális gondolkodásúaknak.

A legprofibb feldolgozást Yolanda Adam énekesnő tudhatja magának. Persze attól még, hogy ügyes énekes, baromi karaktertelen a produkciója. Gerald Levert-tel és Kenny G-vel is énekelte a számot, ha valakit érdekelne.

A legkisebb rasszizmus nélkül: teljesen olyan pofákat vág, mint Louis Armstrong. Egyszerűen nem tudok nem arra gondolni. :D

Bianca Ryan és egy olaszországi koprodukció (Charice Pempengco és Viola Cristina) a fiatal korosztályt képviseltetik. Még mindig nem vagyok meggyőzve...

A zúzdát szeretném gyorsan elfeledni, de hátha valaki pont ehhez a számhoz szeretne valami pörgősebbet. Én nem ajánlom a Better Than Nothing és a Me First and the Gimme Gimmies feldolgozását (utóbbi a szivárványos feldolgozásukkal már szerepelt a blogon).

Egy smooth jazz remix, ismeretlen versenyzőtől. Bár hogy ebbe is belekössek, ez messze van az igényestől...

Vicces, hogy a wikipédia mennyi fölösleges információt tud adni az embernek (és még néha azok is tévesek). Az egyik ilyen az, hogy a számoknál szinte mindig kiírják, hogy az éppen milyen ranglistán hanyadikként végezte. Nem gondoltak még arra, hogy ez nem egyszerűen fölösleges, hanem egyenesen káros információ közlése az olvasónak. Ugyanis akik ilyen listákon jobb helyeken szoktak végezni (kevés lista van, ami jó számokat válogat össze) azok általában rossz számok. Ez tapasztalat. Egy ideje rájöttem, hogy jobb kerülni a népszerű előadókat. Megéri.
De a másik az a filmes felhasználás. Tekintsetek el attól, hogy nem jók a produkciók. Téged érdekelt, hogy épp melyik 60. gagyi vígjátékban énekelték e la számot? Azért nézted meg az informácós adatlapját? Ennek a szám kletkezésének a körülményeiről, az előadókról és a mi esetünkben a feldolgozásokról kéne szólnia. T. wikipédia, hivatalosan trónfosztva vannak.
Itt van Jim Carrey valami hosszú című filmből, amit ezután se akarok megnézni, csak hogy egy példát említsek a filmes feldolozásra.

Ez a feldolgozás nagyon eredeti, egy másik számmal összemosva (Mashup) adja elő két srác. A végeredmény egy kicsit furcsának, kaotikusnak tűnik, de szerencsére jól jötek ki belőle a végére. Persze ettő lmég óvva intek mindenkit a hasonló próbálkozásoktól, mert az eddigi esetekből okulva ez nem lett volna bölcs döntés. A másik szám Miley Cyrus-tól a The Climb.

"egy előadó sem fog igazán különösebb fejlődést jelenti Kellyhez képest."
Ez most meg lett cáfolva.
Jus B előadása megfogott. Ő adta meg nekem azt, ami hiányzott. Azt a leírhatatlan pluszt. Nem is a hangja, nem is az előadásmódja (szörnyen sokat hajlítgat), de mégis eléri, hogy kirázza az embert a hideg. A kölyöknek híresnek kell lennie!

És az elekrülhetetlen. Chipmunks. Sírjatok velem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.