Ugyanis egy első osztályú zenekar művét, csupa első osztályú zenekar dolgozta fel. Mivel már most nagy lázban vagyok a szigetes koncert miatt, ezért mostanság sűrűbben tűnik majd fel az Iron Maiden az oldalon. Most is róluk lesz szó, méghozzá a Paul Di'Anno-s korszak legszebb lírai művéről, a Remember Tomorrow-ról. A dalt a Metallica, az Anthrax, az Opeth és a Crowbar dolgozta fel. Hallgassuk is meg őket a hajtás után.

Mindig meglepődök, hogyan tudott a Maiden már az első, 1980-ban megjelent eponym lemezén is csupa klasszikus művel kijönni. Közülük a legszebb dal a Remember Tomorrow, Paul Di'Anno szerintem legjobb énekesi teljesítményét nyújtja benne, talán azért, mert ő írta a dal szövegét, a nagyapjának állít emléket, ezáltal teljesen átéli az érzéseket, melyeket közvetít. A zene meg természetesen tökéletes, mivel Steve Harris írta. Nem tagadom, elfogult vagyok... :)

 

A rajongók akár nézhetik is ezen a linken, az 1981-as Live at The Rainbow-on készült a felvétel, bár egy valamire való fannak megvan már dvd-n úgyis. Príma koncert.

Még szintén Maiden, de a jelenlegi, legnépszerűbb felállással. A 2005-ös Live at Ullevi koncerten vették filmre. Fantasztikus előadás, jó nézni a szólókat, Bruce meg zsigerből istenien adja elő a dalt.

 

És akkor most jöjjenek a feldolgozások, gondolom sokan úgyis arra vártok, de nem tudtam megállni, hogy el ne időzzek az eredeti bandánál. Természetesen a Maidené a legjobb, de azért csupa jó alkotást mutatok be nektek.

 

A Metallica a Kerrag magazin felkérésére rögzítette a dalt a Maiden Heaven: A Tribute to Iron Maiden lemezre. A zenekar nagy kedvence ez a szám, koncerteken is elszokták játszani néha. A hangzás metalicás, a keményebb részeken odazúznak rendesen, a sikolyok viszont hiányoznak, helyette a gitár sikít. A szólókban is van elég individuális elem. Nekem bejött ez a verzió is. 2008-ban jelent meg a fent említett lemezen.

 

Egy másik trash metál alapzenekar, az Anthrax is elkészítette a maga változatát. Ők kevéssé merték trashesíteni a dalt, nem igazán rugaszkodtak el az eredetitől, de azért korrekt verzió. A zenekar Stomp 442 albumának japán kiadásán, (miért mindig a japánok kapják az ilyen bónuszokat?) vagy a A Tribute To The Beast Vol. 2 lemezeken találjátok.

 

Az Opeth a merengő, szomorú hangulatú dalok specialistája, nem véletlenül választották ezt a dalt a Maidentől. Elég sok saját ötletet is felvonultatnak benne, ami jó, viszont itt is hiányolom a sikolyokat. A My Arms, Your Hearse lemezük újra kiadásán található bónusz dalként, vagy a 2001-es A Call to Irons, vagy a A Tribute To The Beast Vol. 1 feldolgozásalbumok egyikén lehet fellelni.

 

Végül a Crowbar verziója. Ők sludge metal műfajban utaznak, (erről is most hallottam először, lassan midnen 2. együtes új műfajt alapít) eléggé hasonlít a doom metal műfajhoz. A dal eleje lassú, fájdalmas, aztán a szólók részénél beindul, felpörög, majd megint belassul és visszatérünk a doom metális részhez. Az eleje nem tetszett nem az én műfajom a doom, de a szólók már bejöttek, az is tetszett, ahogy a szóló folytatódott a 2. belassulós részben és a vége is frappáns. Akik szeretik az ilyen lassú, bánatos műfajokat, azoknál biztos siker.

A bejegyzés trackback címe:

https://feldolgozasalatt.blog.hu/api/trackback/id/tr111879754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Angyalod · http://angyalkucko.blog.hu 2010.03.30. 11:08:03

hát nemtom nekem ebből csak az eredeti meg a metallicás tetszett igazán. a többi nem tudott megfogni. mondjuk az eredetit imádom, lehet az a baj
süti beállítások módosítása