Ne feledkezzünk meg a Simple Minds daláról!
2010.04.07. 21:15
RoKK ajánlotta az ötletkosárban a Simple Minds világslágerét, a Don't You (Forget About Me)-t.Nagyszerű dalválasztás, ugyanis rengeteg IGAZI feldolgozás készült hozzá, különböző műfajokban. És szerencsémre sok a metál versenyző is. ;)
Az eredeti muzsika 1985-ben jelent meg, a The Breakfast Club (Nulladik Óra) című film betétdalaként. A mozi amerikában kultfilm lett, így gyorsan elterjedt a Simple Minds nótája a világban. Kellemes kis new wave muzsika, némi lalalázással. Amúgy eredetileg nem a Simply Minds írta, Keith Forsey a szerző, ő kérte fel őket, hogy adják elő.
Találtam egy koncertfelvételt, amin nagyzenekari kísérettel és az eredetinél kicsit rockosabban adják elő a darabot. Itt már van értelme is a lalalázásnak, jó kis közönségénekeltető cucc. Ez jobban tetszik, mint az albumverzió.
A dal szerzője eredetileg Billy Idol-nak szánta a dalt, aki visszautasította, mert csacsi volt. Később gondolom megbánta, látva a Simple Minds sikereit. Talán ezért érzett késztetést arra, hogy 2001-ben egy válogatásalbumára elkészítse a saját változatát. Ő is az icipicit rockosabb vonalat erősíti, de azért még belefér ez is a new wave-pop kategóriába.
No és most még gyorsan az elején bekeményítünk, nállam az abszolút győztes A Steel Prophet amerikai power metál verziója. Már párszor találkoztunk velük itt a blogban, de akkor annyira nem győzött meg az énekes, most viszont a legjobb formáját hozza. Néha Bruce Dickinson ugrik be róla. A zene is jó, dallamos heavy metált tolnak az arcunkba. Ez is, (mint az eddigiek) a Genesis című lemezükön található, amit 2000-ben jelentettek meg.
A Life Of Agony alternatív rock feldolgozással állt elő még 1995-ben. Érdekesek a lelassult részek, de a többi szerintem elég vérszegény, több erővel, lendülettel igencsak faja lett volna. Az Ugly Lp-jükön található.
És most egy másik hallgatói csoportot célzok meg, 1993-ban az Another Class formáció készített egy szolidabb dance verziót.
A Yellowcard a film 20. évfordulója alkalmából rendezett MTV rendezvényen játszotta a dal alternatív rock átiratát. Egész kellemes, bár a film hangjának bevágása kicsit zavart.
Most egy hölgy következik, LeeLou. Elég érdekes feldolgozást készített. A zene középpontjában a minimalista, monoton, végtelenített, pár hangból álló hangsor áll, közben halljuk LeeLou gyönyörű énekét, majd kisvártatva egy szimfónikus zenekar csatlakozik a háttérben, némi feszültségkeltő zenét játszva. Ez utóbbi sokat dob a számon. Engem megfogott az angol hölgy előadása.
Még egy hölgy, most viszont megint metál zenét hallhatunk. Az ausztráliai Darkwell 2004-ben készített feldolgozást a számhoz. A mű a 2004-es Metatron lemezükre került fel. Az énekesnő hangjainkább átlagos,, valami mégis megfogott benne. A zene adja az ívet, sok saját ötletet alkalmaztak, tetszik benne a szintetizátor is.
A dal egy újabb változata egy másik moziban is szerepel, a Már megint egy dilis amcsi film (Not Another Teen Movie) betétdala volt. Ezt az alternatív rock verziót a Sprung Monkey készítette 2001-ben. Szerintem nem lett rossz.
A Hawk Nelson elvileg keresztény rockot játszik, mégis lendületes punk rock muzsikát alkottak a Don't You (Forget About Me)-ből. 2008-as alkotás, a dal feldolgozásaiból kiadott lemezen található.
Szintén punk rock a New Found Glory változata, 2007-ben került a boltok a polcaira, a From the Screen to Your Stereo Part II lemezükről, amin filmzenék feldolgozásait játszák. Nekem ez a verzió is tetszett, igaz a fő dallam vonalat az eredeti nóta adja, de eléggé önálló. (Ezentúl így hívom azokat a darabokat, amikben sok a saját ötlet.)
Most se távolodunk el a punk rock vonaltól, a Bouncing Souls szintén ebben versenyez. Tetszik a fúvósok alkalmazása. 2002-ben jelent meg The Bad, the Worse, and the Out of Print című, kislemezeiknek b-oldalának válogatásán.
Na már csak egy punk rock van hátra, Rufio verziója. szerencséje van a mai felhozatalban a stílusnak, mindben találtam valamit, ami tetszett, ebben a gitárszóló nyerte el a tetszésemet a végén. Meglepett, nem számítottam rá. A 2005-ös Punk Goes 80's lemezen keressétek.
Az Atrocity szintén készített egy metál verziót a feldolgozásilag kincs, Werk 80 II. című 2008-as lemezére. Az albumverziót nem találtam, szerencsére egy koncertfelvételt azért tudok mutatni.
Weird Al Yankovic egy medley keretén belül adta elő a dal paródiáját 1985-ben, Don't You Forget About Meat címmel. 4:30-5:15-ig tart.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2010.04.08. 22:07:34
Együttérzést kérek és ezt nyilvánítsátok ki, mondjuk sok kommenttel. ;)
RoKK 2010.04.09. 00:14:57
köszi a feldolgozásokat, nem is tudtam, hogy ilyen sok létezik :D