Nagyék japánban
2009.09.01. 02:55
A kicsit hosszúranyúlt szünetem alatt gyűjtöttem pár feldolgozást nektek, a mai nap jöjjön az Alphaville slágere, a Big in Japan.
A szintipop sláger az 1984-es Forever Young albumon található. Szerintem a szintipop egyik meghatározó száma. A kevés prüntyögős zenék egyike, amiket szeretek. Készült belőle klip is, amiben egy deka japán sincs, maximum gésának beöltözött német csaj. Marian Gold még középkorban vásárolta a ruhatárát, ennek örömére jóllakott napközis arcot vég végig. Szóval ez egy ilyen szokásos imidzsnövelő klipp.
Az első feldolgozásunkat a Guano Apes prezentálja, volt szerencsém őket látni a hétvégén a SZIN-en. (kaptam ingyen VIP bérletet:P ) Ott is eljátszották a dalt, bár akkor még nekem nem esett le, hogy feldolgozás, köszönjétek asszonypajtásnak, aki felismerte. Egy lendületes alternatív metal nóta, női énekkel. Egyszerű, mint a facsipesz, de élőben piszok jó volt. A 2000-ben megjelent Don't Give Me Names lemezen található.
Kim Ono (haha) egy 80-as éveket idéző retro techno verziót készített. Hát én csak annyit tudtam mondani rá, hogy jujj. De legalább van neki egy kis japán hangulata, (a Commodore fílinget nem is említem) Pedig a dal '95-ös.
Egy lassú, minimalista változattal jön a norvég énekesnő, Ane Brun. A zene igencsak leegyszerűsödött, mintha csak a jelzés kedvéért pengetne párat. A hangsúly Ane énekén van. Kicsit olyan, mintha egy 100 éves lemezjátszóról szólna, csak a recsegés hiányzik. 2008-ban kiadta kislemezen.
Szerintem a mezőny leggyengébb darabja következik. A spanyol popénekes, Jose Galisteo a zenét nagyrészt átvette, itt-ott megspékelte kommersz hatásvadász elemekkel, (némelyik nem olyan rossz), de az egészet továbbrontja a borzalmas hangjával. Hogy megismerhessük az unalmas fapofáját, klippet is készített, amit akár magyar kliprendező is csinálhattott volna volna, a stílus megvan. Csak tudnám, hogy ez most előnyös neki, vagy miért vágja végig ugyanazt a képet? Ezt a csodát a 2007-es Remember albumára rakta fel.
A melodic death metal zenekar, az Embraced is előállt a saját változatával. Zeneileg tetszik, főleg az eleje, az kifejezetten jóra sikerült, viszont a hörgéssel itt sem vagyok kibékülve. A '97-es Amorous Anathema lemezen rajta is van.
Végül jöjjön a német énekesnő, Sandra előadása. Igazából a zene nagyon hasonlít az eredetire, azért némileg leegyszerűsített, visszafogott változata. A csaj átlagos, illik hozzá a hangja, de semmi különleges nincs benne. A szöveg németül van, és kicsit átköltötték.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bbking 2009.09.02. 15:21:40
Mondjuk Sandra-t is hallgattam annakidején, de tőle nem ismertem.
Angyalod · http://angyalkucko.blog.hu 2009.09.03. 16:31:29
a guano apes-es a legjobb szerintem is, sőt a többi nem is jó kivéve a német csajszi de ugye a némettel is elfogult vagyok na. bár a német metál jobban vonz :)