Egy sajnálatos esemény megszakítja a tervezett magyarretropofeldolgozás hetemet, ugyanis tegnap éjszaka elhunyt Michael Jackson, az ő emlékének ajánlanám a következő Billie Jean feldolgozáscsokrot.

Az eredeti dal, Jacko 1982-es nagysikerű Thriller nagylemezén jelent meg. Én nem úgy gondolok rá hogy popzenész volt, szerintem a zenéje műfajokon felül állt, többfajta stílus elemeit is belekeverte kipróbálta.A Billie Jean is nagy kedvenc tőle, nagyon jól összerakott kis popszám, ha jobban megfigyeljuk, a zene is tele van apró meglepetésekkel, mint példul hol vonósok kisérik, hol fúvósok, hol a gitár, csak a műdob ritmus az ami elejétől végéig vezeti a dalt, mondjuk ez is maradmeg utánna az ember fejében. Villogó padlós történetmesélős klipp is készült, és nem fukarkodtak a költségvetésében.

És hogy a zseniális mozgásáról is megemlékezzünk íme egy koncertfelvétel:

A legelső feldolgozásunk időrendben is a legelső. Az Clubhouse készített belőle disco verziót 1983-ban. Igaz manapság ezt a stílust nevezik discozenének, de ez még elviselhető számomra is, kicsit beat fíling.

A The Bates Billie Jeanét tartom a legjobb Jackson feldolgozásnak, nagyon kedvencem volt mindig is, bár egész idáig azt hittem, hogy a Cure adja elő. :S 1995ben kislemezen is megjelent. punkzenekar, de ezt a dalt, inkább alternatív rockba sorolnám. Lendületes nóta. A srácok nem kicsit Pshichopaták, már a nevükből is látszik, nemkicsit Hitchcock rajongók.
A videoklipp is hatalmas Spoiler a Psichoból, gyakorlatilag a fél filmet bemutatják.
 

A mostanában tévútra lépedt Chriss Cornell akusztikus verziót készített. Egy szál gitár, az is elég egyszerűen szól, de hallgassátok csak ezt a csodálatos hangot! Engem odaszögezett a hangfalhoz. (Azt hiszem albumra a plugged verzió került fel)

David Cook amerikai megasztár Idol versenyző Criss Cornell verzióját vette alapul. Ő is nagyon jól énekel. Zeneileg is fejlődött már a cucc (bár lehet ez az eredeti Cornellos változatnak a zenéje), egyből szívembe lopta magát a gitárszólóval. :)

Hát mikor először megpillantottam a Cobra Starship bandát, illetve az első 1-2 percben (tekerjétek, semmi se történik) nemsok esélyt gondoltam annak, hogy a zenekar felkerüla  blogra, de igencsak nagyot csalódtam kellemesen a fiúkban, igaz, hoyg az énekes nem épp a legtehetségesebb, de kellemes átiratot hallhatunk.

A Shinehead egy jamaicai reggie előadó. Na ezt hívom én szétszívott zenének. Engem nagyon zavar, hogy ugyanaz a 3 másodpercnyi ritmus ismétlődik végig. Egyszerű mint a facsipesz, a végére azért valamit javít rajta a fújósok belépése, de nem nekem találták ki.

Ian Brown feldolgozása is érdekes, műfajilag a nagyon alternatív kategóriába sorolnám. Zeneileg elég színes, ez tetszik benne.

A Thriller megjelenésének 25. évfordulójára készített Jacko egy 2008-as verziót, amiben Kanye West is besegít. Sok szerepe mondjuk nincs a kötelező, de nem ideíllő jejejezésen és pár szón kívül. Szóval inkább ott se lenne... Ezenfelül megváltoztatták a műdobolást, de szerintem így megjobban elvonja a figyelmet a többi résztől.

Végül találtam nektek egy acapella verziót, mert azt úgyis szeretitek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.