Jöjjön egy kis metál, hogy jól induljon a hétfő! A Helloween egyik legjobb száma, az I Want Out kerül ma terítékre.

A Helloween annak idején forradalmat csinált a Keeper of Seven Keys 1-2 albumával. Az általuk teremtett stílus, a power metál napjaink legnépszerűbb metálműfajává alakult. A 2. Keeper albumon jelent meg az I Want out 1988-ban. Lázadó szövege nem volt jellemző a Helloween számaira, talán ettől vált olyan különlegessé, no meg a nagyon jól eltalált dallam, ami már rögtön a kezdésnél berobban. Michael Kiske hangját komálom, de annyira azért nem vagyok rajongója  (A Derises Helloweent jobban szeretem) Azt el kell ismerni, ilyen tiszta magas hangokat kevesen tudnak produkálni. Ez a kedvencem a (nemteljesen) eredeti felállástól. A fene vigye, még a bugyuta klipje is bejön.

Kai Hansen a Helloween egykori gitárosa írta a dalt, egy interjúban azt nyilatkozta, már nagyon ki akart lépni a Helloweenből, erről szól igazából a szövege. Az album megjelenése után kisvártatva ki is lépett, megalapítva a Gamma Ray-t. Természetesen a Gamma Ray koncertjein gyakran felcsendül a jólismert dallam. Például a Skeletons in the Closet koncertlemezen is megtalálhatjuk, ha lemaradunk valamely élő bulijukról.

Koncert '90-es évek eleje, Ralf Scheepers énekessel. Hát, bírom Ralfot, de a Kiskei magas sajnos nagyon nem megy neki. A többiek meg úgy örülnek, mint a jóllakott napközisek. Jófejek, feldobódtam ettől a felvételtől.

Szintén Gamma Ray! Egy frissebb video, Itt már maga a mester, Kai Hansen énekel a gitározás mellett, bár én úgy vagyok vele, ő elsőrendű gitáros, másodrendű énekes, de azért jól tolja. Meg itt is jófej.

És még maradjunk ég mindig Kai Hansennel. A Hammerfall 1999-ben készítette a feldolgozását, amit keslemezen jelentettek meg. A gitárban és a háttérvokálban besegített Kai mester. A másik vendégzenész meg maga Udo Dirkschneider! Nagyszerű felhozatal, én egy kicsit azért keveslem belőle az Udot, meg az önálló ötleteket. Azért jó kis változat. Stúdió munkát bemutató klip készült, nagyon barátságos, még a kocsmárosné is belekerült.

A Sonata Arctica készített az első "igazi" feldolgozást, ők már kicsit elrugaszkodtak az eredetitől, van benne átírás, szintetizátort is alkalmaznak és még gyorsabban is játszák, az alapból nem nyugdíjas tempót. A szám többször is megjelent, 2000-ben a Successor EP-n, a 2003-mas Takatalvi EP-n és a Helloween feldolgozás lemezen, a Keepers of Jericho - Part I-en.

Egy másik feldolgozás albumra került fel az olasz Skylark feldolgozása. A zenében itt sem ragaszkodtak görcsösen az eredetihez, sok új ötlet van benne, főleg a billentyűs alkalmazása révén. több énekes verzió, találtak még egy kappant, aki képes a Kiskei magasságokba, illetve egy jó hangú hölgy énekel. Néha nem tudom eldönteni, melyik-melyik. De azért nagyon bejött ez a változat.

Ugyanez, csak jobb hanggal, meg egy másik számal előtte. Ezzel a hangminőséggel, mégjobb.

A spanyol Avalanch gárdája nem rendelkezik magas hangú énekessel, aki szerencsére csak addig feszegeti hangja határait, amíg még megy neki, épp ezért nem is próbálkozik a magsabbal, inkább agresszívre fogja. Ez is egy érdekes megközelítése az eredetinek. Nekem tetszett. A 2000-ben kiadott Dias Ee Gloria koncertlemezükről.

Az ausztrál Lord a kontinens-országban csapatja az igét:

A szlovák Tristana is készített egy verziót. De nem kertelek, sajnos borzalmas. Hihetetlen hamis az ének, mintha egy amatőr csapat lenne, pedig myspace oldalakon utána hallgattam, nem egy elveszett együttes. Ha minden igaz, a The Eastern- A Tribute To Helloween lemezre sikerült rögzíteniük 1999-ben. Kiváncsi lennék, milyen lehet a többi dal azon az albumon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.