Ray Charles régi R&B dalából, az I Dont Need No Doctor-ból nagyszerű blues, jazz, hard rock és heavy-glam metál feldolgozások születtek. Hallgassuk is meg őket.

Az eredeti dal 1966-ban jelent meg kislemezen. Sajnos nem találam on-line hallgatható formában meg az egész dalt, így csak fél perces ízelítőbe hallgathatunk bele ezen az oldalon. Fontos, ne az ott szereplő videóra kattintsatok, az más, az majd később jön, a last fm egy kicsit benézte, hanem oldalt a zenelejátszó dobozra, bár ha minden igaz elvileg magától elindítja a nótát. A fél perc alapján kellemes R&B muzsika, olyasmi stílusban, mint a Hit a Road Jack.

No akkor lássuk kik is dolgozták fel a művet.

Itt van például a Humble Pie lendületes hard rock verziója, mely teljesen elüt az eredetitől. (Mondjuk ez most az összes feldolgozásra igaz). Ez a változat később kiindulóponttá vált több más feldolgozásnak is. 1971-ben jelent meg kislemezen, betört a slágerlistákra is. Klasszikus hard rock muzsika, stílusban a Deep Purple és a Led Zeppelin ötvözésével. Találtam egy koncertfelvételt, jó bulit csapnak, viszont a hangminősége nem a legtökéletesebb:

Épp ezért az audiofilek kapnak egy hosszabb, majd 10 perces, szintén elő felvételt, csak kép nélkül, de jó hangminőséggel, érdemes meghallgatni ezt is, mert sok szóló van benne.

A Chocolate Watchband két évvel megelőzte a Humble Pie feldolgozását, 1969-ben jöttek a saját garázsrock átiratukkal, ami a Melts In Your Brain Not On Your Wrist' lemezükön található. Ez a nóta is lendületes, jó a ritmusa, tetszik benne a gitár és az énekes sem rossz.

A sokk metál csapat, W.A.S.P. 1986-ban, az Inside The Electric Circus lemezére dolgozta fel a nótát. Én elfogult vagyok a zenekarral kapcsolatban, meg ez az a verzió amit ismertem, de szerintem elég ütős glam metál dalt dobtak össze. Ez még az agresszív, vad sokkolós korszakban született. Még Chris Holmes gitározik.

A Styx is elkészítette a maga verzióját, ami nem titkoltan Humble Pie változatát követi. Nem olyan régi a dal, a csapat 2004-es Bing Bang Theory feldolgozásokkal kibélelt lemezén található. Szerintem nagyon jól sikerült. Azt hiszem most hallottam először Lawrence Gowan-t az énekesi poszton, lenyűgözött. Ezen a linken meg tudtok nézni egy nagyszerű koncertfelvételt.

A Great White glam-hard rockváltozata az 1988-as Recovery: Live! lemezén foglal helyet. Jó kis változat, kicsit a W.A.S.P.-éhoz hasonlítanám, csak kevésbé agresszív.

A Humble Pie frontemberének, Steve Marriott-nak a zenekara, a Steve Marriott's Packet Of Three 1985 örömzenéje következik. A feldolgozás bluesnak indul, majd átvált hard rockba, majd a későbbiekben is keveri a két stílust. Felhívom a figyelmet a instumentális blokkban található Hall Of The Montain King feldolgozásra. Eszméletlen jó lett az egész.

Az ismert jazz gitáros, John Scofield 2005-ben meghívta a blues gitáros John Mayalt, egy közös jazz verzió elkészítéséhez. Az eredmény a That's What I Say: John Scofield Plays the Music of Ray Charles lemezen található. Meg itt az oldalamon:

Ezután John Mayal is elkészítette a saját blues stílusában az I Don't Need No Doctort. A dal nagy részét kiteszi a gitárszóló. Imádom. :)

És végül egy amatőr felvétel, ami a cseles névválasztásnak köszönhetően lett híres, egy kicsit be vagyunk csapva, de amúgy nem rossz kis impró.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.