Sötétedik
2010.03.11. 06:00
Mai célpontunk egy a Metallica legismertebb számai közül, a szép sikereket elért (Kirk Hammet szólóját több helyen beszavazták a legjobb száz gitárszóló közé.), ám melankolikus Fade to Black. Lássuk nyomába tudnak-e lépni a követőik? Na ezt most meg is válaszolom előre, a feldolgozók többsége ügyesen nyúlt az eredetihez. Kattints a továbbra, ha kíváncsi vagy.
Az eredeti nóta 1984-ben jelent meg a Ride the Lightning nagylemezen. A Metallica első balladája, a halálvárásról szól. Igaz, zseniális gitárszólót hallhatunk, azért az én százas listámon nem szerepel. Viszont nagyon bírom az utolsó versszak dallamát.
A legismertebb feldolgozás az Apocalyptica-é. Gondolom keveseknek kell bemutatnom, a zenekar Metallica számok csellós átirataival futott be, mielőtt saját dalokat kezdtek írni. Az ő a verziójuk a 2. albumukon, a '98-as Inquisition Symphony-n található. Gyönyörű változat lett.
A Sonata Arctica is feldolgozta a számot, például a 2003-ban megjelent Takatalvi EP-jükön is sikerrel kereshetitek. Szerencsére ez is egy tisztességes átdolgozás, nemcsak leutánozták a dalt. Eleinte csak Tony Kakko hangjában és énekstílusában különbözik, de a közepétől a zenei is önálló életre kel, és egy saját, az eredetitől különböző hangulatot varázsol.
Az amerikai power metálban utazó Steel Prophet alkotása a 2000-ben kiadott Genesis című nagylemezükön látott napvilágot. Átírták a gitárszólókat, nagyon helyesen, így némi önállóságot is vittek a dologba, az énekes itt-ott megpróbál sikítva énekelni, szerintem nem sikerült neki túl jól, sajna nem egy Rob Halford.
Mi lesz abból, ha egy hardcore banda megpróbál Metallica balladát játszani? A válaszra a Boy Sets Fire jelentkezik. Megzavarásunkra ők egy pörgős zúzással kezdenek, és csak utána nyugszik meg egy kicsit a zene, ez így ötletes, ezenkívül viszont nem egy nagy eresztés a dal. A youtube kommentekben fikázzák is rendesen, annyira azért nem rossz, de egy tehetségesebb amatőr banda is hozza ezt a színvonalat. A Crush 'Em All Vol. 1 megosztott EP-n jelentették meg 2000-ben.
A Disturbed a Music as a Weapon II koncertturnéjából készült élő albumán is hallható a dal. Igaz annyire ez nem feldolgozás, elég hűek az eredeti zenéhez. Viszont csak félig játszák el, képesek voltak kihagyni a kedvenc részemet!! Ejj, tökre kiakadtam rájuk, egy szerencséjük, hogy ezért a Land Of Confusion feldolgozásukért nagyon szeretjük őket itt a blogon. Azért a feketeponty kiosztva. A tecső meg nem engedi beágyazni, hoyg a fene vigye, kénytelen vagyok ide belinkelni: https://www.youtube.com/watch?v=Z0yvM8-wDt8
Az Iron Horse-t régi kedves ismerősként köszöntjük itt a blogon. Remélem a rendszeres olvasók emlékeznek rá, hogy bluegrass műfajban alkotnak. 2003-ben került a boltokba a Fade to Bluegrass lemezükön. Aranyos kis redneck hangulata van.
Az Apoptygma Berzerk az industrial electro műfajt keveri a trance-el és a metállal, kicsit olyan, mint a lekváros pacalpörkölt. A dal egyetlen kapcsolata az eredetivel, a szöveg. Különben föl se ismerném, hogy Fade to Black feldolgozás. Ennek akár örülhetnénk is, mert teljesen átértelmezték a nótát, csak a végeredmény ne lenne ennyire ellenemre. Koncertváltozatot kaptok, az talán hallgathatóbb, mint az albumverzsön. Ha valakinek mégis tetszene, rohanjon gyorsan a boltba a 2000-ben megjelent Welcome to Earth lemezükért, aztán hallgathatja rajta egész nap.
Végül egy akusztikus verzió a The Lemonheads frontemberétől, Evan Dando-tól. A zenekar It's all true kismelezének b-oldalára dugták el, ami 1997 tájékán jelent meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Valdislav 2010.03.11. 08:49:08
Amit meg az Apoptygma Berzerk művelt hát azt nem is tudom hogy fogalmazzak....jár nekik a dádá.
