A trombita volt a 20. század legnépszerűbb hangszere, még a gitár megjelenése után sokáig, azonban az új évszázadra egyértelműen a gitár lett a győztes. De még ma is sokan szeretik a rézfúvósokat és azok zenei világát. Jöjjön hát a Szivárvány Fölött második (vagyis inkább negyedik) nekifutásra.

A Somewhere Over The Rainbow hivatalosan a blog kedvence. Már írt róla Lidérc és Damian is, úgyhogy én is szeretnék mutatni belőle nektek belőle pár szépet. A dalt sokan, sok helyen énekelték már, de az instrumentális változatok kevésbé népszerűek, annak ellenére, hogy azok is nagyon jók. Én a két kedvenc hangszeremet, a gitárt és a trombitát néztem ki nektek. Ma a gitárra készült feoldolgozások kerülnek be a kicsi archívumunkba.

R. Kelly legnagyobb slágere, az I Believe I Can Fly című szám és annak a feldolgozásai után kutakodtam.

Valamiért eszembe jutott egy pár évvel ezelőtti tanulmányi kirándulás, amikor Ausztriában, Murauban töltöttünk egy hetet a sulival, és az ottaniak meghívtak minket az iskola zenekarának őszi koncertjére. Volt akkor egy kb. 17 éves lány, aki fellépett és nem tudtam, mit énekelt, de tetszett. Most ugrott csak be.

Ma a Teardrop lészen a terítéken a Massive Attack-tól.

A mai zenecsokor kiinduló dalát tekinthetjük az első heavy metál számnak, ugyanis maga a kifejezés, ennek a dalszövegében fordult elő először, illetve maga a dal is vadabb, keményebb, mint az akkori slágerek. Természetesen mai napig óriási népszerűségnek örvend. Nincs másról szó, mint a Steppenwolf korszakalkotó nótájáról, a Born to be wild-ról.

Durrbints ajánlotta az Ötletkosárban a következő dalcsokor témáját. Iggy Pop- The Passenger című számát.

A légikovácsok (Aerosmith) egyik leghíresebb száma vagyon most a terítéken, a Dream on,  pár nagyon jó feldolgozással, rendesen kitoldva az előző, sok jóságot kifelejtő bejegyzést róla (no offense, Lidérc).  Találni gagyi verziókat is, de azokkal ma nem foglalkozunk. Ma a jónak élünk, és álmodozunk.

Pár nap posztatlanul telt, így most vágjunk bele hamarjában. Nem kertelek, Billy Idol - Dancing with Myself című dalának feldolgozásairól lesz a szó, a továbbiakban.

Ha már Baluka kolléga így rástartolt a klasszikus zene feldolgozásokra, akkor én se maradhatok le. Egy különleges albumot szeretnék nektek ajánlani, ami mind a klasszikus zene és mind az elektromos gitár rajongóinak szívéhez közel állhat.

Rick Astley-nek ez a száma lett az összes közül a leghíresebb. A '80as években rejtély, hogy miért is szerették, de az biztos, hogy manapság a rickrollolásnak köszönheti a népszerűségét. Ez annyit tesz, hogy ismerősödnek elküldesz egy linket, amiről ránézésre nem lehet eldönteni, hogy hova vezet, mellé teszel egy félrevezető szöveget, pl "a világ legviccesebb videója", és ahelyett erre a számra viszi őt. 12éves billentyű-warrioroknak tökéletes elfoglaltság.

Durrbints csapatott nekünk néhány feldolgozás tippet. Például néhány Forever Young feldolgozást. Én meg megkerestem hozzá a többit. Az eredeti dal az Alphaville-é.

Johann Pachelbel D-dúr kánonja, pontosabban annak az egyik feldolgozása nagy hisztit csinált pár éve Internetországban. Nézzünk utána!

Móka és kacagás! Meglepetés a tovább gombra kattintva.

A Rush egyik nagy slágere lesz ma a terítéken. Sajnos nem sok, összesen kettő feldolgozás/lopás készült belőle. De így is megéri megnézni őket, vagy legalább az eredetit.

Ma jött ki a Trans-Siberian Orchestra, az egyik kedvenc zenekarom új albuma Night Castle címen. És feldolgozták ők is Bach D-moll Toccátáját. A vártnál egy kicsit visszafogottabb volt. Hirtelen megörültem, hogy: "na most végre kiállatkodhatják magukat!", de sajnos még az eredetinél is lassabbra fogták a tempót. De ettől még jó feldolgozás és az album is nagyon fasza lett.

All you need is love a Beatles-től. Az eredeti szám nem valami túl bonyolult, mégis szép. Végülis mi mást várhatnánk a Beatles-től?

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Először is egy jó hír, frissítettem a tartalomjegyzéket!

Másodszor: A szemfülesek talán észrevették (a statisztikák alapján nemsokan:) ), hogy oldalt a blog menüjén (Tartalomjegyzék) elérhetővé vált egy új  oldal, a "Szerzők", ahol bemutatkozunk mi, a Feldolgozás alatt szerkesztői.

3.: Szeretnék köszönetet mondani a Szemcsapdának is, amiért reklámoznak.

Hát azt hiszem ennyi lenne mára. További jó zenehallgatást!

Lidérc főszerkesztő úr

Köszönet Trexnek, aki egy magyar Bohemian Rhapsody feldolgozást mutatott. Katt a továbbra.

A badinerie (bádinér) egy francia tánczenei műfaj azokból az időkből, amikor még nem az agyatlan, tehetségtelen idióták határozták meg a tánczenét. Bach is írt egy művet ebben a műfajban, ami a műfaj legkiemelkedőbb darabja és később legjobb példája is lett egyben. Tudom, klasszikus zenénél nem a legszerencsésebb feldolgozásokat keresgélni, mert túlságosan senki sem akarja átírni a művet, így nem lesznek túlzottan egyediek a szűmok, de a hangzás nagyon sok meglepetést tartogathat nekünk, úgyhogy egy ilyen kis kitérőt érdemes tenni. A tovább után a cikk.

Alice Cooper nagyszerű dalához, az Electedhez találtam nagyszerű feldolgozásokat! A dalt Bruce Dickinson, Tobias Sammet (Avantasia) és Anthony Lucassen(Ayreon), és Slash és Rob Zombie is feldolgozta, előadta. Még Mr. Bean is feltűnik. Nagyon király poszt, komolyan mondom! Ne kelljen tovább noszogatnom, kattints gyorsan a Tovább gombra!

Utálom azt a közhelyt, amikor egy zeneszerzőt "minden idők egyik legjobbikának" tartanak. Miért is? Mert töketlen válasz arra a költői kérdésre, hogy milyen is a fickó. Mondja meg nyíltan, hogy ő-e a kedvence, vagy sem. Ha nem, nem, ha igen, akkor meg hurrá, ha már eleve róla van szó. Nekem speciel nem ő a favoritom, de nagyon előkelő helyet foglal el a szívemben (már megérte neki zenét szerezni ilyen kiváltságért). Ez a műve nem feltétlenül a legelborultabb és állítólag vannak húzósabb víziói is, tehát nem is a legnehezebb, de mégis van egy hátborzongató hangulata az egésznek, ami nme hagyja nyugodtan aludni a hallgatót napokig. Nézzük meg, ki hogyan próbálkozott a mű előadásával. Általában BWV 538-ként szoktak rá hivatkozni (Bach műveinek a számozása).

Nemrég nézegettem a régi kazettagyűjteményem, rég nem hallgatott albumok után kajtatva, mivel nosztalgiázni támadt kedvem. Elő is került az ír Therapy? együttes mesterműve, az 1994-es Troublegum albumuk. Kiderült, van rajta egy feldolgozás, méghozzá nem is akármilyen.

Durrbints nickű kommentelő ajánlotta a The Stooges dalát, a No Fun-t, én meg gyűjtöttem hozzá pár feldolgozást.

Az Ozzy érás Black Sabbath két kiváló száma, a Sabbra Cadabra és National Acrobat a Metallica-t ihlette meg.