A legkedvencebb klasszikus szólóművemnek nézek utána, a Velencei Karneválnak.

A mű eredetileg egy olasz népdal volt, de a ma leginkább ismert változatát Niccoló Paganini, itáliai hegedű-legenda mutatta be, az előbbiekből lehet következtetni, hogy hegedűn.
A kottája az ő verziójának nincs előttem, úgyhogy hinnem kell a megérzéseimnek, hogy ilyesmi lehetet a Paganini verzió. Előadja Lakatos Sándor, cigány prímás.

A mű népszerű lett, és Paganin egyik nagy csodálóját, Jean-Baptiste Arban-t is megilhlette. Arban be akarta bizonyítani, hogy a rézfúvósok is lehetnek ugyanolyan virtuóz hangszerek, mint a hegedű, és megírta a műhöz a saját variációit, ami nagy sikernek örvend mind a mai napig.
Az eredeti hangszereléstől szinte alig eltérően hallhatjuk Wynton Marsalis-tól, korunk egyik legjobb trombitásától.

Arban hangszerelésétől sokszor eltérő, virtuóz játékkal adja elő Maurice André.

Sokan előadták már, rengeteg hangszeren, páran az Arban átíratot is átírták, de ezek közül a legkiemelkedőbb Del Staigers hangszerelése. A legjobb előadás, amit találtam róla a Canadian Brass számlájára írható. A szólista Ronald Romm.

Allen Vizutti amerikai trombitaművész saját variációja The Carnival of Venus nevet viseli. A mű egy nagyon elborult átirata az arbani variációknak. Új dimenzióba helyezte az egészet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.