Ma jön az újabb eresztés, Jimi Hendrix - Little Wing számának feldolgozásaiból. Pár nagyszerű alkotást már bemutattam nektek korábban. Lessük meg mi a mai felhozatal. Gitárbu Gitármániások, mint én, előnyben.

Az igazat megvallva, én már el is felejtettem, hogy hiányos a bejegyzés, de nemrég megláttam a Def Leppard változatát, és szomorúan konstatáltam, bezony lemaradt az eredeti bejegyzésből. A Have You Ever Needed Someone So Bad kislemezük b oldalán található ez a kellemes kis akusztikus muzsika, nagyon tetszik benne ez a síp vagy furulya vagy micsudi ez benne.

Eric Clapton-nal már találkoztunk az eredeti bejegyzésben, de most Ronnie Wood, Pete Townsend és Stevie Winwood a társa. Egy igazi szupergroup egy igazán szuper blues- rock feldolgozással. Lélegzetelállító komolyan. A '73-as Eric Clapton's Rainbow Concert lemezen van rajta, nincs mese, be kell szereznem.

Marty Friedman, a Megadeth volt gitárosának Little Wing ihlette instrumentális szólója. Jelentős átdolgozás, csak kis részleteiben emlékeztet az eredetire, ezért külön címet is kapott. Jóféle, csak kár, hogy ilyen rövid.

Kirk Hamett, a Metallica szólógityósa, nem érzelgős típús, kemény gitárnyűvést láthatunk a Little Wing játéka végén. Jól nyomja a mester, látványos.

A Pearl Jam 10 percesre nyújtott Little Wing/Maggot Brain medley-e. Meglepően jól tolják a srácok. (nem vagyok oda a Pearl Jamért) De ez tényleg minőségi előadás. A doboknál a Red Hot Chillie Peppersből ismerős Chad Smith segít be. bár ennél a számnál sok jelentősége nincs, a gitáré a főszerep.

Steve Lukather a Toto koncerteken belüli önálló szólója. Nagyon szép ez is, lenyűgöző, hogy játszik a gitáron.

John Mayall közel nyolc percesre elnyújtott blues műve. Hosszúsága miatt van aki unalmasnak fogja találni, de nekem tetszett. Azért nem egy klasszikus darab, de korrekt.

A japán rocker, Tak Matsumoto modern elgondolása következik. Eleinte furcsálltam ezt a popos vagy  ritmusú, indusztriális jellegű zörgést (magyarul: dzsüdzsü, majd ha halljátok, érteni fogjátok, mire gondolok) nagyon nem illett a dalba, de végül megtetszett. Meggyőzött a fickó, ügyes gitáros.

A G3 előadása is volt az eredeti bejegyzésben, de ez most John Petrucci-val van 2001-ben. (Malmsteen helyett.) Gitáristenek, több komment nem is kell hozzá!

Paul Rogers 1993-as felvétele. Nincs is panasz az énekre, de ennél a számnál engem úgyis a gitár énekel. És mivel a Journey gitárosa, Neil Schon játszik, jobb nem is lehetne. Érzelemgazdag, felemelő feldolgozást kapunk.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.