Pink Floyd - The great gig in the sky
2009.08.26. 09:25
Üdv mindenkinek, én vagyok az új szerkesztő, aki jelentkezett a munkára. Remélem tetszeni fognaka posztjaim. Eddig poénoldalakon írkáltam csak, de van egy saját poénblogom is, ha érdekel nézzétek meg. Na, de elég belőlem ennyi, vágjunk is bele a mai feldolgozandó számba!
A számot az 1973-as Dark Side Of The Moon című albumukon adták ki, de eredetileg nem ezt a címet szánták neki. A stúdiófelvételek ideje alatt (meg előtte a számírásakor gondolom) "The religious song" (vallásos dal) és "The Mortality Sequence" (morális... következtetés/képsorozat) néven volt számon tartva. A dalt egy Clare Torry nevű vokálos hölgyemény adta elő. A szám egy sírás. Egy szenvedő ember utolsó kiáltása a vég előtt, mielőtt teljesen elhalkulna...
A stúdióban állítólag nem sikerült elsőre előadni tökéletesen a számot (sokat Oh baby -yeah-yeah-yeah -zett a felvételek alatt), de végül egy rendkívül bravúrosat improvizált, amitől az jelenlévőknek mindnek leesett az álla, de ő mégis rossznak érezte a produkciót és elment. A felvételért 30fontot (egy átlagos stúdiófelvétel árát) kapta, de később (gondolom amikor már befutott a szám) bírósághoz fordult és perelt akit csak tudott (jogosan). Úgyhogy a klasszikus rock történelmébe nem csak a leggyönyörűbb és legnehezebb vokál díját, hanem a legnagyobb FAIL díját is a zsebében érezheti.
Mivel az énekes nem állandó tagja a zenekarnak (takarítsuk el a "banda" kifejezsét a köztudatból), és az énekes nem vállalta a dalt, vendég-vokalistákkal énekeltették el a számokat, ami nekünk kifejezetten jó, hiszen láthatunk jó sok feldolgozást, és mégis ugyanaz a minőségi kíséret dübörög alatta.
Elsőnek vessünk egy pillantást a Pink Floyd Pulse Tour nevű DVD-ről (???) származó felvételről. A számot három részre osztották, hogy nem fulladjanak bele az énekesek a könnyeikbe a mikrofonnál. A vokálosok (sorrendben): Sam Brown, Durga McBroom, Claudia Fontaine.
Ezt a változatot Roger Waters szóló koncertjén (nem biztos) egy ismeretlen tettes vokálos követte el. Olyan szívhezszólóan gyenge a hangja, hogy legszívesebben nekem is sírni támadt kedvem. Végülis ugyanaz a hatás, mintha tökéletes lenne...
Ez a velencei koncert talán a legsjobb az összes közül. A második énekes rendkívül megfogott a stílusával. Nekem személy szerint sokkal jobban tetszett az ő előadása, mint a stúdiófelvételen résztvevő Ms Torry-é. Az ő neve Lorelei McBroom, és ami a legpoénabb, hogy kommentelt is a videóhoz, ahol azt írta, hogy az előtte éneklő Rachel Fury aznap pont beteg volt, úgyhogy most nézzük el neki, ezt az előadást.
És akkor kezdjük meg a feldolgozások nem is rövid sorát. Az első előadó egy ausztrál (minden ausztrál, ami ezzel a számmal kapcsolatos????) feldolgozásegyüttes, a Beyond The Dark Side szerzeménye. A szaxofonszóló az elején ötletes és kifejezetten jól szól. Ők is több énekessel oldották meg a dalt, lehet mert olyan nehéz, de lehet csak azért, hogy töben is kapjanak a rivaldafényből, nem tudom. Az első, 16 éves énekest kb úgy dícsérte a feltöltő, mint valami 4 éves hülyegyereket a mainstream tévécsatorna játékműsorában a műsorvezető, amiért megtalálta a saját pofáját. Most tényleg olyan nagy szám, hogy fiatal? Attól még nem lesz semmivel sem jobb, se rosszabb... Na mind1, a produkció színvonalas és sokszor egész egyedivé tették az énekesek. Messze van (szerintem) az eredetitől, de egész jó.
A következő feldolgozást a Dream Theater mondhatja magáénak. 2005 Októberében több helyen is előadták a Pink Floydnak a teljes Dark Side Of The Moon című albumát. Az énekes Theresa Thomason, akit már egyszer szerepeltettek a híres 2001-es new york-i koncertjükön. Őszintén szólva már ott is erőltetettnek éreztem egy kicsit a stílusát, de valahogy az a szám jobban illett hozzá. Ugyanolyan sírós az is, csak ott talán egy kicsit kevesebb "dolga" volt, mint itt. Ezt a számot egyszerűen nem neki írták...
A Phish is feldolgozta a számot, ami talán a kedvencem a listán, mert férfi létére el merte énekelni az énekes a dalt, teljes tudatában annak, hogy ez úgyse lesz jó. Riszpekt! :D
Ezt a verziót a The Australian Pink Floyd Show nevű rendezvénynek/előadónak (tényleg nem tudom mi ez) köszönhetjük. (Ola Bienkowska és Amy Smith az énekesek).
Egy kicsit kilóg a sorból a Londoni Filharmónikusok feldolgozása. Ők nem bízták a véletlenre, hogy hogyan fog szerepelni az énekesük, ezért inkább maradtak az instrumentális vonalon. A sírást egy hegedűtől kapjuk ebben az esetben, ami nagyon meggyőző, de valahogy néha gyengének éreztem egy szál hegedűt egy ilyen erejű számhoz. Hangszerelhették volna egy hangyafasznyit erőteljesebbre is szerintem...
Ezek voltak a feldolgozások. Még van rengeteg otthoni feldolgozás is az interneten, de azok egyáltalán nem versenyezhetnek ezekkel, úgyhogy inkább azt rátok bízom, hogy utánajártok vagy sem. Most inkább nézzük hogyan is használták fel a számot az internetezők.
Hihetetlen, de néha a leghülyébb ötletek sülnek el a legjobban. Ilyen ez a videó is. Kinek jutna eszébe visszafelé hallgatni egy dalt? Pláne ha egy ilyen gyönyörűről van szó. Akárki is legyen a készítője a videónak, köszönöm neki a fantáziátlan gyerekességét. Mert ez egy olyan szám, ami még akkor is jó, ha elrontják. A hangzás egy kicsit másabb lett, de még mindig ugyanolyan élvezhető és megrígató. Sajnos a sötétség fejedelme ebben a számban visszafelé nem szólt hozzánk. Majd legközelebb.
Ez egy érdekes kis videó. Az ilyeneket én egyszerűen csak "bekapcsolvahagytamaCDlejátszótésfilmezésközbenpontezaszámment" eseteknek szoktam hívni, ugyanis olyan szinten elüt egymástól a film és a dal, hogy arra tényleg nincs semmi esély, hogy a videó készítőjének ez tudatos ötlete lett volna. De legalább jól sikerült.
Leges-legvégül ennek a rendkívüli számnak egy méltó képi megtestesülése. Jó, a render sem a legtökéletesebb, de nagyon jól passzol a zenével sé a hangulatával. Valószínűleg a zenéhez készítették az animációt. Ha bírja a számítógéped, akkor HD-ben nézd, mert úgy az igazi!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Lidérc · http://feldolgozasalatt.blog.hu/ 2009.08.27. 13:06:49
A dal hihetetlen nagy hangpróba, csak a legnagyobbak képesek elénekelni. És Richard Wright is nagy géniusz, hogy így kitalálta. Gondolom nem tudta gyakorolni, csak fejben. :)
Tomi (*) 2009.08.29. 11:05:34
balukaaaa teh master · http://gothic-risen.blog.hu/ 2009.08.29. 16:39:04
jó hogy nem már te rázod ki a hideget! :D
Abrash1965 2010.02.07. 13:19:48
mer nemmindeggy
Sákif za morro? 2010.02.07. 21:59:04
Remek írás. Ezt a lemezt 15 éve hallgatom, de valahogy ez a szám sose ragadott meg. Ma viszont igen, és leszakadt a pofám....
Az a saját poénblog kimaradhatott volna. Mindenkinek jobb lett volna ha szép csendben a feledés homályába veszik...