A Popcorn Széria harmadik része. Ma a modern elektronikus zenébe vetem bele magam, nem kerülve ki a kevésbé kifinomult (magyarul egyszerűbb) feldolgozásokat sem.

Az eredetit tekintve tőlem legtávolabb álló műfajhoz nyúlok. A feldolgozás viszont annál közelebb áll. Beleborzongok a gitár hangjába. Nekem már csak ez jutott. No enél a zenei produkcionál nem jelentkezik az a bizonyos katartikus élmény, viszont szinessé teszi kismagyar zenei paletát. Számomra a Baby Sisters felejthető produkciót nyújt. A Cool Head Clan nem éppen a legdivatosabb zenekar. Mégis azt kell mondanom veri az eredetit. Valahogya CHC hitelesebb a számomra...

A popcorn széria második része. A szám már akkor hatalmas népszerűségnek örvendett, de igazán híressé a Hot Butter nevű feldolgozásegyüttes tette. (szinte mindenhol nekik köszönik meg a számot...) Ők egy picit talán pattongósabbra fogták a hangzást, ami jobban emlékeztetett a popcornkészítő hangjára. Valószínűleg ez lehetett a sikerük titka.

Mivel mától kezdődik hivatalosan a moziünnep, emlékezzünk meg rá a mozikban fogyasztott legnépszerűbb kajával és egyben számmal: a Popcornnal. A moziünnep is többnapos, úgyhogy ezt a feldolgozást is több adagban fogjátok kapni.

A Requiem for a Dream című film betétdala, ami jóval túlszárnyalta az amúgy nem valami nagy szám filmet. A film pár drogos fiatalról szólt, amin én személy szerint halálra untam magam. A film végén persze jól kapcsolódik a képsorokhoz, de önmagában fura, hogy nem egy epikusabb témájú filmben lett felhasználva.

Szerencsére nem a miénk. Miért szerencsére? Mert ez esetben egy nagyon elborult feldolgozásról van szó, ami szerencsére nem kis hazánkat sújtja, hanem Ámerikisztánt. A dal a Southland Tales című hihetetlenül elvont, szeretnivaló, érdekes; ugyanakkor hatalmasat bukó filmből van. De először nézzük meg magát az amerikai himnuszt összehasonlítás képpen.

A mai áldozatom a Don't stop me now a Queentől! című szám. Az 1978as Jazz nevű albumukon adták ki. Egy jó kis pörgős, vidám szám.

Ma is egy közkedvelt rock slágert választottam. Viszont meglepő, milyen kevés feldolgozás készült a ZZ Top legismertebb nótájához, a Gimme All Your Lovin'-hoz.

Rövid, mert ma már sajna nem marad időm hosszabban kifejteni a következő dalhoz tartozó feldolgozások hosszú sorát.

 

Ma a beharangozóban rövid leszek, nem úgy mint a bejegyzésben. Depeche Mode: Personal Jesus. És tömérdek feldolgozás...

1993-ban Steven Spielberg rendezett egy kissé hatásvadász filmet, ami a hollywood-i cukormáz ellenére, vagy éppen amiatt, kultfilmmé nőtte ki magát. Persze így megy ez az álomgyárban, de legalább tényleg értékelhető és élvezhető filmzenéket gyártanak.

 

Kedves olvasó!

Lassuk csak mi történt a napokban a Feldolgozásalatt háza táján.

A Firestarteres cikk kapcsán kapcsolatba kerültem a B-oldal bloggal. A két oldal között együttműködés alakult ki, aminek szívből örülök. Az ilyen kicsi blogoknak mindig jól jön egy nagytestvér. :)
Érdemes megjegyezni, hogy már egy ideje ki vagyok rakva a Viharock rockzenei magazin főoldalára is, nekik is köszönöm a támogatást.

 

A jövő héten átnézem a posztokat (nem mindet, arra nem, lesz idő) és az időközben letörölt videókat újból belinkelem. Ha valaki olyan bejegyzést talál, amiből hiánycikk a videó, akkor a hibabejelentő topicban tudassa velem, ezzel is könnyítve a munkámat.

Az új olvasóknak ajánlom figyelembe oldalt a tartalomjegyzéket, ahol könnyedén megtalálhatja a számára érdekes dalokat, nem kell annyit lapozgatni. Illetve ha bármi ötletet, vagy dal ajánlást akarsz eljuttatni hozzánk, örömmel veszem. Eddig főleg e-mailen kaptam ezeket, viszont most arra kérek mindenkit, hogy az ötletkosár topicba írjon, mivel ezt a többi szerkesztő is látja.

Sokan a Soft Cell-nek tulajdonítják a Tainted Love című slágert, ám eredetileg Gloria Jones énekelte és Ed Cobb írta. Rengeteg feldolgozásra számítsatok, úgyhogy uzsonnát készítsetek a monitor elé.

Az egyik kedvenc zenekarom promócionálnám ebben a mai bejegyzésben. A Porcupine Tree,  Lazarus című számához talált Angyalka egy Jordan Rudes és Steven Wilson által előadott felvételt, és ezt nem habozott elküldeni nekem.

A mai feldolgozás elmosott minden eddig lehetségesnek hitt eddigi határt. Olyan sokszor dolgozták fel a zenetörténelem során, hogy ha valaki nem tudja, hogy amit épp hallgat, az egy feldolgozás, észre sem venné bennük az eredeti blues számot. Az idő elteltével a műfajok is változtak, azonban a cím és a dalszöveg töredékei maradtak a régiek, emlékezve a régi időkre. A címe When The Levee Breaks.

Mindenki ismeri a borzongást, amit vaksötét, az előttünk áló ismeretlen okoz. Ezt az érzést mutatja be nekünk az Iron Maiden, a Fear of the Dark című számában.

A mai feldolgozás története talán az egyik legismertebb a zenei életben. Korszakov Dongójáról van szó. A darab az egyik operjának a részlete, azonban olyan technikás és jól szól, hogy a zenészek kedvenc "erőfitogtatásává" nőtte ki magát. Először is hallgassátok meg az eredeti szerzeményt az Osipov Folk Orchesrtától:

 

A kicsit hosszúranyúlt szünetem alatt gyűjtöttem pár feldolgozást nektek, a mai nap jöjjön az Alphaville slágere, a Big in Japan.

Remélem nem kell bemutatnom senkinek a zenekart, de ha valaki esetleg nem ismerné őket, legyen annyi elég, hogy a világon mondhatjuk hogy ők játszák a legtechnikásabb metál zenét. Talán ezzel a számmal lehet az egyik legjobban jellemezni a zenekart és a műfajukat, azt az egy apróságot leszámítva, hogy ennél a számnál az énekesnek épp nincs semmi dolga, hiszen ez egy instrumentális zenei orgia.

A Yes az egyik kedvenc előadóm. A zenéjük minden szempontból tökéletes (kimagyarázás, hogy ne soroljam fel miért). Most viccen kívül, aki még nme ismerné őket, az azonnal pótolja a hiányosságát, mert zeneileg senki nem adott annyit a világnak, mint ők. Valamelyik nap, miközben tágítottam zenei ismereteim határait, ráakadtam egy nagyon jó feldolgozására a címben szereplő számnak, úgyhogy gondoltam nem hagyom annyiban és felkutatom a többi feldolgozását is a számnak. Íme az internetországban tett körutazásom végeredménye.

Üdv mindenkinek, én vagyok az új szerkesztő, aki jelentkezett a munkára. Remélem tetszeni fognaka  posztjaim. Eddig poénoldalakon írkáltam csak, de van egy saját poénblogom is, ha érdekel nézzétek meg. Na, de elég belőlem ennyi, vágjunk is bele a mai feldolgozandó számba!

Vége a szabinak, jöhetnek megint munkás napok, kezdésnek nézzünk szét a hazai fronton. Az LGT 1972-es Ringasd el magad című albumának címadó nótájának változata lett a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musical egyik leghíresebb száma, valamint a Rapülők is feldolgozta.

1 hete élvezem a jól megérdemelt szabimat, úgy terveztem, hogy majd posztolok párat a nyaralás közben is, de le lettem róla beszélve. Megvan parancsolva, hogy pihizzek, ígyhát majd csak jövőhéten jelentkezem.  :)

Gondolom mindenkinek ismerős az "Óz a nagy varázsló".
Nah a mai feldolgozás ebből egy részlet, méghozzá a "Somewhere over the rainbow"

Sajnos a megint kevés idő jut héten a blogra, és a szerkesztőtársaim is eltűntek egy ideje, úgyhogy megint ritkábban frissülünk. R1pperjacktől viszont el kell búcsúznunk, az utóbbi időben illetve a jövőben is más elfoglaltságai vannak, tehát nem tudna posztot írni, elválnak útjaink. Köszönöm az eddigi munkáját.

Viszont megüresedett egy hely, lehet ám szerkesztőnek jelentkezni megint. Akit érdekelnek a feltételek, az katt a továbbra.